Most is, hogy visszagondolok hajdani erdeim sorára, a hegy felől gyönyörûen zúg bükkös erdőnk orgonája.

Kapcsolódó idézetek

1. Jobb volna élni. Ámde túl a fák már aranykezükkel intenek nekem. Kosztolányi Dezső
2. Valami réges-régen elszállott hajnali hang nyomán ma felrebben az emlék s nyelvel, mint kicsi harang. Létay Lajos
3. Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok. Jane Goodall
4. Egy régi szempár fénye éget, hang suttog, elfoszló zene, s nyomán szívemben újraéled letûnt idők igézete. Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij
5. Tegnapi napba visszafutva, hangod meghallgattam újra. Serfőző Simon
6. Még égig ér a régi gégém.
7. Az erdő most is olyan, mintha mindig ünnep volna benne. A fák imádkoznak. A méhek hegedülnek: Ave Maria. A darazsak orgonálnak. A virágok ájtatosan sóhajtanak az égbe: a sóhajtásuk az illatuk. Minden olyan, mint ezelőtt öt évvel volt. Gárdonyi Géza
8. Milyen jó lett volna, ha a hangodba burkolózom, s megtelik zenével a lelkem, szimfónia zeng, ha rád gondolok. Nagy István Attila
9. Zöld az erdő, zöld a hegy is, a szerencse jön is, megy is.
10. Öreg fának kidőlt törzse, Két szép hajtás nőtt belőle. Új hajtások sok virága, Emlékeztet a vén fára.