Most már az voltam, aki, nem voltam többé öszvér, megszûnt bennem a második, én voltam csak, elválaszthatatlan önmagam. Vagyok. És ez elég. Sokaknak ennyi megnyugvás se jut.

Kapcsolódó idézetek

1. - Átváltoztam, mint soha még. Egyszerûen: az lettem, ami voltam. Önmagammá alakultam. Most már vagyok, mert tudom: lenni, nem hasonlítani akarok. Sziveri János
2. Amikor megtudtam, hogy meghalt (...), olyan jó szomorú lettem. Azt hittem, hogy ez az. Azt érzem, amit kell. Hogy átérzem a veszteséget. (...) Akkor tört rám, hogy hát ő nincs. Nem csak anyám nincsen, apám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek. És, hogy senki nem áll már köztem és a halál közt.
3. Már nem vagy az nekem, aki voltál. Már másnak vagy az. Számomra egy nő lettél a sok közül, valami hiányzik belőled, bár tudnám, mi az. De lehet, hogy csak az a baj, hogy már nem szeretsz, nem ragyog rám a lelked, ezért számomra is érdektelenné váltál. Csak azt nem tudom, miért vagyok ilyen csalódott. Talán mert adtál egy büdös nagy pofont az egómnak. Hogy még rám sem lehet örökkön-örökké várni. Szurovecz Kitti
4. Most már tudom, hogy a lehetetlenre képtelen vagyok. A saját jellemem adottságait kimerítettem. Boldog nem vagyok, de megnyugodtam. Galgóczi Erzsébet
5. Többé nem áltatom magam azzal, hogy bárkit is érdekelnek a dolgaim, hogy bárkinek is számít, ha nekem is rossz. Az embernek bőven elég a saját baja, nincs ereje még a máséval is törődni. És ezt nem a sértettség mondatja velem - a közönyt én mind a két oldaláról túl jól ismerem.
6. Aztán jöttél (...) te. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te vagy az első, és most már én is elhiszem.
7. Egyszerûen csak fáraszt az idő, hogy rajta kívül töltök éveket. Tőlem már nem, csak belőlem telik. Tóth Krisztina
8. Nem kívántam már a halálát, nem akartam ordítani a fájdalomtól, ha a hiányát éreztem minden egyes szívdobbanásomban. Eljött a nap, amikor egészen egyszerûen nem akartam én már semmit. Nem bántam, ha nélkülem boldog. (...) Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen, a csodálatos, aki életem minden pillanatát meghatározza. Talán ekkor jöttem rá arra is, hogy nincsen egyetlen. Mert az egyetlen csak ő lehetett volna. Tomán Edina
9. Világos, hogy senkit sem fogok találni, aki csak egy kicsit is olyan tudna lenni, mint ő. De ő már megvolt, az életem egy darabja lett, nyolc teljes év, és ezt senki sem veheti el tőlem. Ez az enyém. Ljudmila Ulickaja
10. Túl sokan hagytak cserben. Már nem érdekel a szeretet. Másoktól nem. Magam szívesen szeretek. Talán ez önzés. Székely Éva