Most ölelne meg valaki, Mikor futni kéne futva, Mikor: ébredek-e holnap, Isten tudja.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egyszer este lesz, jön az Isten és ölbevesz: az Isten karja jót akar, ölébe rejt és betakar. Boncza Berta
2. Hej, csak hamar oly nap lenne, Melyben rózsám megölelne! Az az óra áldott volna, Melyben rózsám megcsókolna.
3. Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk, Holnap hajnalig mindent rendben találunk. Érintsd meg a lelkem még egyszer, Érintsd meg, és aztán engedj el! Holnap hajnalig őszintén ölelj még...! Neoton Família
4. Nagyon fogok szeretni valakit, Mondjátok meg neki, jöjjön, rohanjon, Hogy holnap mint hálálkodó kutya Csókolja a kezemet egy új asszony. Ady Endre
5. Lehetnék hálás ezért Vagy sírhatnék Hogy néha máshoz is jó vagy De ha az öledbe bújok Nem érdekel Az sem, hogy lesz-e holnap. Ákos
6. Tudom, többször kéne átölelni téged, és jobban kéne vigyáznom rád. S neked többször kéne átölelni engem, mert az mindig, mindig visszavisz hozzád. Zámbó Jimmy
7. Ölelj meg engem, Istenem, már föl akarom adni az örök ellenállást, már meg akarok halni. (...) Nem félek a haláltól. Megállok vele szemben. De mikor lesújt rám, Isten, ölelj meg engem. Gyurkovics Tibor
8. Úgy látszik, az életben van egy pillanat, mikor minden következménnyel meg kell ütni valakit. És van egy pillanat, mikor minden következménnyel meg kell ölelni valakit. Márai Sándor
9. Ölelés, alighanem ez a legszebb szó. Amikor mindkét karunkkal érintjük egymást, körbefogjuk egymást, eggyé válunk: két ember összeolvad az élet örvényében, a tágas és talán isten nélküli ég alatt. Valamikor az életben mindannyiunknak szüksége van egy ölelésre, néha fájón, egy vigasztaló, zokogásra késztető ölelésre, vagy egy menedéket jelentőre, ha valami belül elszakadt. Egyszerûen azért vágyunk ölelésre, mert emberek vagyunk, és mert a szív érzékeny izom. Jón Kalman Stefánsson
10. Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Reményik Sándor