Nagy meleg pulóver ma a szerelem, Ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem? A végén úgyis kiderül, hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül Kell folytatni. Néhány perc alatt Az aranysárga napból bíbor alkonyat Lett, és száll a teagőz, A parkban fákat színez egy cerkával az ősz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ősz (...) valóban ilyen szívbemarkoló. (...) A sok fa miatt, amely körülvesz, ott van mindenhol a környezetünkben, s amelyet szemünkben a megszokás elkoptat ilyenkorra már egy kicsit. Szeptember végére már fakó és unt. Ám ő egyszer csak átfesti ruháját, mert mielőtt lombját veszítve, téli szendergésbe merülne, még egyszer teljes díszében szeretné megmutatni magát. Tündökölni akar, és rázza a rongyát. Táncra perdül. Vidámnak mutatkozik. Szeretne elkápráztatni, hadd bámuljuk megilletődve őt. Próbálja elmondani, hogy minden gond feledhető, és tulajdonképpen elképesztően szép az élet. Ám ez a vidámság erőltetett, ez a tánc a minden vagyonát elkártyázott dzsentri bokázása. A jókedv vörös bársonya kifeslik, mögüle kivillan a nemsokára valamennyi színt elnyelő feketeség. Minden csillogás dacára kitetszik, hogy hamarosan valami végzetes fog történni.
2. Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte. Néha még jó, ahogy nézel, a megszokás tart erős kézzel. Tévedés volt itt keresnem társat, de új útra leltem. Az emlékek szépek, de mára kiégtél. Mondd, mi is vár, ha nincs szerelem, de nincs vége. Depresszió
3. Szerelmem, odakint nehéz, felhős az ég, idebent a nap a zenitre hág: boldogság, hogy este találkozunk otthon, a saját kis buborékvilágunkban. A melegség, a gyengédség buborékjában, a kertben, amelyet egy csók édenkertté varázsol. Raphaëlle Giordano
4. Elképesztő, hogy az időjárás ennyire megváltozott pár nap leforgása alatt. Ez is csak olyan, mint a kapcsolatok: sokféle arcát mutatja, és sosem tudni, milyen lesz a következő. Ma még ragyogó napsütés, de holnap már fekete felhők. Talán jobb is így, különben minden megszokottá és kiszámíthatóvá válna.
5. Az őszi rózsa olyan szép volt Akkor; most is emlékezem, Hogy féltünk a korai dértől, Ha nézegettük kettesen. Az őszi rózsa s mi szerelmünk Milyen hamar elhervadott... - Milyen az ősz maguknál, édes? A nap még most is úgy ragyog? Ady Endre
6. Egy nap el fog tûnni minden fájó súly a szíven. Eljön, úton van már, érzem, ott áll majd a fényben. S így szól: egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben! Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!
7. A szerelem Olyan, mint rózsafelhő az egen: Csak sejteti, hogy van mögötte még Valami szebb, - a fényes, tiszta ég. A szerelem megsejteti velünk, Hogy van nekünk is üdvünk, van egünk.
8. Kék már az ősz, akár a szilva hamva Maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra Maholnap itt a hó a dér a harmat Szeress nagyon kívánlak és akarlak Még csillag nincs az este fénytelen Tenélküled minden reménytelen. Végh György
9. Volt már kicsi nyár, de hosszú még a tél; a lelkemben így él a szerelem. ByeAlex és a Slepp
10. Lehet, van olyan nap, mikor még tagadom, de tudom, hogy mindenedet akarom, ahogy szeretsz, ahogy nevetsz, vagy épp csak hozzám bújsz. És van olyan nap, elfog a félelem, ha nem dobom végre régi életem, félek, nem vársz rám, s így elfordulsz. Ez biztos szerelem, az lesz az ilyen, rég nem keresem, de jó, de ismerem. Dobrády Ákos