Kék már az ősz, akár a szilva hamva Maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra Maholnap itt a hó a dér a harmat Szeress nagyon kívánlak és akarlak Még csillag nincs az este fénytelen Tenélküled minden reménytelen.

Kapcsolódó idézetek

1. Átrepülnék hozzád mindenen, Rajtad kívül minden végtelen. Hideg szellő fújja arcom, Itt vagyok, de mégsem látszom, Hiszen a szívem Ott maradt, nálad hagytam.
2. Szeress még! És ha elfogysz az ölelésben Halkan fojts meg a sötétben, Legyen végtelen nekem az éj... (...) Szeretni engem tudnál-e úgy, Ahogy egyszer én szerettem? Két karodban, nézd meg, mivé lettem! Road
3. Csillagunk a hideg Hold. Lelni Se lehet csillagot hidegebbet, De bennünk ősz hajak, csorba dalok Szeretnek és forrva szeretnek. Senki sem érti, mert sohse volt ez S szomoru palástunk elnyúlva kacag, De meztelen előnk csillogva az éjben Egyen, nagyon, új és új ájulással, Egyen, nagyon, örökre összetapad. Ady Endre
4. Csak velem örülj, ha ragyog a nyár, Ha későre jár, csak mellettem állj, Vagy menj tovább, és ne lássalak soha már! Máté Péter
5. Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire, Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire, Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod, Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog. Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet, Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed? Szellemként jár majd egy hûvös árny a faladon, Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom... Children of Distance
6. Én nem akarok senki lenni, ha nem vagy itt, Így elfogyok, ahogy a láng. Én nem tudok valaki lenni, ha nem vagy itt, Egy út kéne még hozzád. Vastag Csaba
7. Ha elhagysz, az olyan lesz nekem, mint a világ fény nélkül. Sötétben élnék. Nem akarlak elhagyni. Csak félek, hogy te hagysz el engem. E. L. James
8. Maradj velem, segíts nekem, Vigyél haza, fogd a kezem, Szeress nagyon, fáradt vagyok, S nehéz a szívem. Balázs Fecó
9. Vidd magaddal erdő csendjét virágoknak harmatkelyhét vidd magaddal madár röptét esti csillag színezüstjét összeomló fehér vállad vidd magaddal gyáva vágyad felejtésre kárhozottan nyíljon bánat mosolyodban. Nagy István Attila
10. Dehogy szeretlek! Nem szeretlek. Fénybe sem, árnyba sem követlek, meg sem kövezlek, meg sem látlak, látni sem, tudni sem kívánlak, szavad is szólhat bárki másnak, lényedből eltûnt a varázslat, tán nem is volt, csak képzelődtem, köd vagy! Maradj is köd a ködben. Egyed Emese