Nagyon, nagyon hiányzol, első perctől hiányzol, mint víz a sivatagi szomjúságnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan vagy, mint a víz: elszáradok nélküled. Ara Rauch
2. Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol. Simon Márton
3. Hiányzol, mint levél a fának, Dideregnek a csupasz ágak. Hiányzol, mint a víz a halnak, Egy kis idő, és belehalnak.
4. Hiányzik nekem, hogy én is hiányozzak egyvalakinek.
5. Hiányzol, mint a télnek a virág, hiányzol, mint a napvilág a vaknak, hiányzol, mint a holt ajkról a csók, hiányzol, mint a bútól az öröm.
6. Hiányzol nékem, drága asszonyom, hiányzol, mint a bénának a kéz, hiányzol, mint a sötétből a fény, hiányzol, mint a jégből a meleg, hiányzol, mint a süketnek a dal.
7. Alig van úgy, hogy ne téged látnálak magam előtt. Néha csak a szemedet vagy a mosolyodat, meg ahogy jársz, a rugalmasságodat, a mozdulataid ívét, a lépteid simaságát, vagy ahogy a ruháid esnek a melleiden, és majd beleőrülök, amikor visszagondolok rá, hogy milyen volt tartani téged a karjaimban, hogy milyen volt simogatni a derekadat, vagy milyen volt egyszerûen csak babrálni kicsit a hajaddal. Nekem is ugyanúgy hiányzik. Olyasmi ez kicsit, mint a szomjúság, amikor már a puszta emléke is kedvessé válik bennünk a víznek. Érezzük a hûvösét, halljuk a csörgedezését... hasonló érzés. Ráadásul ilyenkor valahogy mindenből hiányzik valami, még ha nem is tudnám megmondani, hogy micsoda.
8. Már másfél nap is sok tőled távol, Csodának látlak én téged, azért hiányzol. Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek, Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek. Punnany Massif
9. Didergek hiányod hidegében. Utassy József
10. És látom őt, és elveszítem őt, és szenvedek, mint egy kis napsütés a hideg vízben. Paul Éluard