Ugrás a tartalomra
Nagyon szerettünk. S vége bár,
Édes óránk is volt nem egy;
Most sorsunk két ösvénye vár,
Melyen ki-ki útjára megy.
Kapcsolódó idézetek
-
Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Ady Endre
-
Megosztottuk egymással az álmainkat, és rengeteg tervünk volt. (...) Ma már úgy érzem, mintha egy rossz, de múló álom lett volna. Hogyan lehetséges, hogy két ember egymásba szeret, s olyan sok mindent megosztanak egymással, aztán ez az egész szinte egyetlen éjszaka szertefoszlik.
-
Bárcsak másképp alakult volna az együtt töltött időnk (...), de olyanok vagyunk, amilyenek, a sors pedig nem teljesíti minden kívánságunkat.
-
A mi barátságunk régi már. Akkor köttetett, amikor még mind a ketten szegények, de boldogok voltunk, és azt hittük, azok is maradunk. Reméltük csak, hogy közös, kemény munkával javíthatunk a helyzetünkön. De megváltoztál. Más ember voltál, mikor megismertelek. Sokkal több voltál, amíg szívünk és céljaink egyek voltak. Most kettéváltak útjaink, és ez pokolian kínoz. Már el tudnálak engedni.
-
- Nem lehettek együtt. A történetetek véget ért.
- Nem ért véget (...). Az életünk nem csak egy történet. Az életünk folytatódni fog.
-
Vége hát. Szeretett, remélt, szenvedett, elmúlt. Ilyen az élet. És ennyi.
Nógrádi Gergely
-
Volt néhány évünk, véget ért.
Elromlott, mindegy is, miért,
hagyjuk hát végre, kit mi sért,
ez, amit ránk a sors kimért.
Birtalan Ferenc
-
Dacolnom kell a sorssal most,
Szerelmem fénye végre ég,
Elrepült előlem, s tán messze földön jár,
Szívemmel látom őt.
-
Talán nem lehet mindig a miénk, akire a leginkább vágyunk. Talán mi sosem találkozunk össze, hiába haladunk ugyanazon az úton.
Kollár Betti
-
De aztán fordul az idő, egy év, vagy három év, vagy két hét - megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak, nincs órával vagy naptárral mérhető ideje?... - s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték. S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak. S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?... Mit akartak egymástól?
Márai Sándor