Elválunk most már. Te is elmégy, én is. Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon szerettünk. S vége bár, Édes óránk is volt nem egy; Most sorsunk két ösvénye vár, Melyen ki-ki útjára megy. James Joyce
2. Volt néhány évünk, véget ért. Elromlott, mindegy is, miért, hagyjuk hát végre, kit mi sért, ez, amit ránk a sors kimért. Birtalan Ferenc
3. Elepedek érted, a szívemet a vágy már rég szétmarta, Hová rohansz előlem? Összetartozunk! A sors is ezt akarta. Alvin és a mókusok
4. A mi barátságunk régi már. Akkor köttetett, amikor még mind a ketten szegények, de boldogok voltunk, és azt hittük, azok is maradunk. Reméltük csak, hogy közös, kemény munkával javíthatunk a helyzetünkön. De megváltoztál. Más ember voltál, mikor megismertelek. Sokkal több voltál, amíg szívünk és céljaink egyek voltak. Most kettéváltak útjaink, és ez pokolian kínoz. Már el tudnálak engedni.
5. Van olyan, hogy valaminek vége van. Persze. És visszanézve rájössz, mi volt elmúlásában saját szereped és felelősséged. Ha ezt össze tudod rakni, könnyebb elfogadni és továbbmenni. Winkler Nóra
6. Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka. Nicholas Sparks
7. Nagyon örülök neki, hogy összehozott minket a sors; remélem, tudod. Fényt hoztál az életembe.
8. Talán épp így találtunk egymásra, ahogy idővel egyre inkább elválaszt az élet, mert megmondom, mindig velem vagy, mindig elkísérsz, ahová csak megyek.
9. - Nem lehettek együtt. A történetetek véget ért. - Nem ért véget (...). Az életünk nem csak egy történet. Az életünk folytatódni fog.
10. Vége hát. Szeretett, remélt, szenvedett, elmúlt. Ilyen az élet. És ennyi. Nógrádi Gergely