Nálam minden hétköznapba belefér öt perc Karácsony, nincs szükségem a tömény, előre gyártott elérzékenyülésre, amikor is kinyitogatjuk az erre az alkalomra tartogatott érzelmi konzerveket, leszedjük a celofánt a szeretet-befőttekről és nagy bőszen habzsolni kezdjük akkor is, ha már ujjnyi penész nőtt a tetejükre.

Kapcsolódó idézetek

1. Én szeretem a karácsonyt. Tudom, hogy manapság mindenki csak az ajándékokat látja benne, meg azt mondják, hogy máskor is ki kell mutatni a szeretetet, de miért ne lehetne egy ünnep, amikor tényleg elfelejtünk minden problémát, és csak a szépre és jóra gondolunk? Igenis kell egy olyan nap, amikor a legapróbb kis negatív érzést is kitöröljük a szívünkből.
2. Ne stresszeljük halálra magunkat az ünnepek miatt! Nem kell lefőzni még a negyedik ételt is, nem kell az ötödik ajándékot megvenni. Ne egy túlstresszelt állapotban érkezzünk meg a karácsonyi ebédlőasztalokhoz! Akkor képesek leszünk majd figyelni és türelemmel lenni akkor is, ha a másik fél esetleg egy kicsit lassabban beszél, esetleg egy kicsit körülményesebben fogalmaz. De ott van valami fontos, megismerendő élettapasztalat, amit máskor amúgy sem lehetne kipiszkálni. Az idő véges, úgyhogy használjuk ki, ameddig még lehet!
3. Túl vagyunk ingerelve, mire eljutunk a karácsonyig, telítődik vele az ember. (...) Nem a temérdek ajándéktól vagy a százféle süteménytől lesz meghitt a karácsony - a kevesebb is elég.
4. Karácsonykor nem ajándékokat kell kibontani, hanem a szívünket!
5. Telepakoltuk a karácsonyt rengeteg olyan szokással, előkészülettel - a kötelező ajándékozás, bevásárlás, sütés-főzés, porszívózás -, amik megnehezítik azt, hogy lélekben el tudjunk csendesedni karácsonyra. Ha eleve rohanással, elintéznivalókkal, információkkal, étellel-itallal túltelítve érkezünk a karácsonyba, akkor nagyon nehéz valami extrát még befogadni. Buda László
6. Az ünnepeket, úgy, mint a nőnapot is, nem kötném az adott naphoz. Nem csak nőnapon kellene odafigyelnünk a kedvesünkre. Az év bármely napján egy kedves gesztus, ha meglepjük párunkat egy virággal vagy épp egy kis kedveskedéssel. Heti egyszer-kétszer úgy gondolom, hogy ez beleférhet. Kucsera Gábor
7. Korunk átlagemberének életében a néhány, szokásból megtartott, nagy ünnepnap az a kevés alkalom, amikor eszményeket követ. Újévkor a fejét csóválja, vagy érzelgősen sóhajtozik az élet mulandósága, a rohanó idő miatt, a húsvétot és pünkösdöt a tavasz ébredése, az újjászületés ünnepeként ünnepli, mindszentek napján meg kilátogat a temetőbe. Karácsonykor pedig megajándékozza magát néhány pihenőnappal, vesz a feleségének egy új ruhát, a gyerekeinek meg néhány játékot. Sokan kissé rezignáltan osztoznak a kicsik örömében; fájdalmas gyermekkori emlékekkel szemlélik a csillogó karácsonyfát, és megajándékozott, boldog gyermekeik láttán ezt gondolják: örvendezzetek csak, és élvezzétek a boldogságot, az élet nemsokára úgyis megfoszt benneteket minden örömtől és ártatlanságtól. Hermann Hesse
8. Karácsony (...) a csendnek az ünnepe is. Ilyenkor el kell csendesednünk, magunkba kell mélyednünk. (...) Ne csak rohanjunk ész nélkül! Márfi Gyula
9. Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat ünnepelni, ahogy feltûnés nélkül kezdődnek, és jelentéktelen mederben folytatódnak. Mint a tegnapi nap, meg az előtte lévő, mikor kicsik és mulandók voltak a bosszúságok: egy kora reggeli fejfájás homályos pereme, a cukor kavarása közben kiömlött kávé, a hirtelen felismerés, hogy pirítóst tettem a sütőbe, és édes illata épp kezd kozmássá válni. Ezeket a napokat kéne megbecsülni. Az ilyen napokon kéne megállni, hálát adni.
10. Ha az ember ötéves, számára nincs fontosabb a karácsonynál. Maja Lunde