Ugrás a tartalomra
Ne stresszeljük halálra magunkat az ünnepek miatt! Nem kell lefőzni még a negyedik ételt is, nem kell az ötödik ajándékot megvenni. Ne egy túlstresszelt állapotban érkezzünk meg a karácsonyi ebédlőasztalokhoz! Akkor képesek leszünk majd figyelni és türelemmel lenni akkor is, ha a másik fél esetleg egy kicsit lassabban beszél, esetleg egy kicsit körülményesebben fogalmaz. De ott van valami fontos, megismerendő élettapasztalat, amit máskor amúgy sem lehetne kipiszkálni. Az idő véges, úgyhogy használjuk ki, ameddig még lehet!
Kapcsolódó idézetek
-
Telepakoltuk a karácsonyt rengeteg olyan szokással, előkészülettel - a kötelező ajándékozás, bevásárlás, sütés-főzés, porszívózás -, amik megnehezítik azt, hogy lélekben el tudjunk csendesedni karácsonyra. Ha eleve rohanással, elintéznivalókkal, információkkal, étellel-itallal túltelítve érkezünk a karácsonyba, akkor nagyon nehéz valami extrát még befogadni.
Buda László
-
Tudod, vannak pillanatok, amiket nem kell sajnálni az életünk múlásából. Engedd megélni őket, és ne akard siettetni azokat. Ízlelgesd, mert ha sürgeted őket, még megijednek, és eliszkolnak mellőled. Ki tudja, nem akartak-e neked éppen valamit mondani.
-
Túl vagyunk ingerelve, mire eljutunk a karácsonyig, telítődik vele az ember. (...) Nem a temérdek ajándéktól vagy a százféle süteménytől lesz meghitt a karácsony - a kevesebb is elég.
-
Oda kell arra figyelni, hogy az ember egy kicsit megálljon, és csak egy percre kilépjen a munkájából, a stresszből, és egy ölelésben vagy egy zenében vagy egy mosolyban megtalálja nem feltétlen a boldogságot, hanem egy egészséges énidőt vagy megnyugvást. (...) Nem azért élünk, hogy holnap majd jobb legyen, hanem tök szuper lenne, ha a pillanatokat ott, abban a helyzetben ki tudnánk élvezni, mondjuk anélkül, hogy levideózgatnánk folyamatosan, és emléknek megőriznénk.
Kocsis Paulina
-
A hónapokon át tartó rohanás után nem tûnik el varázsütésre a stressz attól, ha körülálljuk a szépen feldíszített karácsonyfát. (...) Az elvárások, a tökéletesség hajszolása helyett érdemes inkább az együtt töltött időre fókuszálni.
-
Hetek óta erre készülünk, hogy "na majd karácsonykor pihenünk/alszunk/boldogok leszünk/lelassulunk stb." Ezek a "na majd"-ok azonban ritkán mûködnek. Ha előtte négy hetet végigrohantunk és stresszeltünk, nem fog hirtelen menni a mesterséges nyugalom, megállás. Egy maratonfutás után sem ülsz le kipihenten és boldogan fellélegezve.
-
Főként arra szokták kihegyezni a decembert, hogy mi mindent még. Még egy süteményrecept, még egy program, amire menj el, még egy dísz a házba (...). Ne arra fókuszáljunk, hogy mik azok a dolgok, amiket még ha magunkra húznánk, attól ünnepibb lenne az ünnep, hanem mik azok a dolgok, amiket hogyha elengednénk, ünnepibb lenne az ünnep.
-
Egy dolgot meg kell értened: nem siettetheted az Életet. Türelmesnek kell lenned vele. Ha ezt képes vagy felfogni, idővel majd eljutsz arra a pontra, ahol semmit sem akarsz siettetni. Ahol minden jó úgy, ahogy jön. A tempója nem lesz lassú, nem lesz gyors, csak akkor fog érkezni, amikor érkeznie kell. Neked csak meg kell tanulnod nyugodtnak lenni, elvárások nélkül élni. Úgy, hogy nem döntöd el, hogy neked majd mi lesz a jó, ugyanis az Élet sokkal jobban tudja, hogy mi visz előre az utadon. De ha nem hiszel neki, szép kis pofonokat kapsz majd tőle. Nem direkt, nem azért, hogy belehalj, csak azért, hogy megtanuld hagyni azt, amit hagyni kell. Ugyanis képzeld, vannak dolgok, amibe tényleg nincs beleszólásod, és soha nem is lesz.
Oravecz Nóra
-
Él a fejünkben egy kép az "igazi" karácsonyról, ami akkor tökéletes, ha mindenkinek vettünk ajándékot, ha hibátlan az ünnepi díszítés, az ünnepi menü - hatalmas elvárások ezek, amiknek mindenáron próbálunk megfelelni. Érdemes megkérdezni magunktól, ha mindez stresszt jelent számunkra: valóban csak így ünnepelhetünk?
-
Túlélni, túlélni szépen, - ezt kell megtanulni. Hallgatni önmagunk előtt is, hogy ne kelljen hazudni önmagunknak; feledni, elodázni, végig nem gondolni, élre nem állítani semmit, mert az életet csak vagy igazul, vagy tûrhetően lehet élni és az utóbbi mégis fontosabb.
Kaffka Margit