Ugrás a tartalomra
Napjaink kisdedei már régen nem tündérmesékből idézgetnek. Abban versengenek, ki tud több szlogent, lózungot megjegyezni. Némelyik versikótól valósággal tûzbe jönnek, azt fújják reggeltől estig. Ily módon rövidesen előidézik szüleik korai agyvérzését.
Kapcsolódó idézetek
-
A gyerekek úgy látszik, tudnak valamit, amit mi felnőtt korunkra elfelejtünk, bennük még él valami megnevezhetetlen rettegés az álmoktól, az éjszakától, ezért próbálják az ébrenlét óráit esténként meghosszabbítani.
-
Miért alapoznak a felnőttek a gyerekek hiszékenységére? Hát nem nyilvánvalóan rosszabb, ha a gyerek a Télapóban hisz, mint amikor egy kis kérdezz-feleleket játszik a szüleivel? Hány csengőt kell megcsengetnie a Télapónak, ha tényleg ő visz ajándékot a világ összes gyermekének? Milyen gyorsnak kell lennie a rénszarvasainak, hogy egyetlen éjszaka alatt végezni tudjon? Nem azt mondom, hogy fapofával ki kell jelenteni, nincs is Télapó, hanem azt, hogy abból nem lehet baj, ha csemeténket kételkedő kérdések feltevésére bátorítjuk.
Richard Dawkins
-
Az öreg füzeknek már nincs szükségük annyi alvásra, mint a fiataloknak. Inkább csak forgolódnak, emlékeznek, sóhajtoznak, merengenek. Szívesebben néznek hátra, mint előre. Mert mi is vár rájuk ott? Egy aszályos nyár. Vagy egy éles fejsze. Szó mi szó, egyik sem jobb a másiknál.
Halász Margit
-
Mai ifjúságunk csak azért vézna, csak azért ideges és koravén, mert még mindig nem él egészséges életet. És azért nem él egészséges életet, mert azt hiszi, hogy fonnyadt tüdejének, meggörnyedt vállának üdítő a benzinfüsttől, portól sûrû levegőjû vasárnapi korzó.
-
Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat mondani a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről, múltról, jövőről egyaránt! Feltúrják a pöcegödröket, évszázadok távlatából is előbányásszák a legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi asztalra téve mindenkinek elvegyék az étvágyát, a kedvét az élettől.
Böjte Csaba
-
A gyerekek nem a tündérmesékből tudják meg, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy a sárkányok léteznek. A tündérmesékből azt tanulják meg, hogy le lehet őket győzni.
Gilbert Keith Chesterton
-
Tente, tente, kisbaba,
Hattyúk énekelnek ma,
Szél fújja a felhőt,
Varjú fal lóbelsőt.
Tégy úgy, mintha aludnál,
Mégis éber maradjál.
Tente, tente, kisbaba.
Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
-
A gyerekek nap mint nap éreznek hasonlót. Dühbe gurulnak, s azt mondják apjuknak-anyjuknak: "Gonosz vagy! Utállak! Bárcsak meghalnál!" Az anyák - mint értelmes, józan teremtések - nem veszik zokon, oda sem figyelnek. Ám mikor felnövünk, még mindig gyûlölhetünk ugyan, de már nem akarunk gyûlöletből ölni. Vagy ha mégis... nos, akkor börtönbe kerülünk.
Agatha Christie
-
Reggel kinyitjuk a szemünket, az élet pedig alig várja, hogy ránk zúdítson egy újabb "Jusson eszedbe!" és "Ne feledd!" lavinát. Nincs időnk gondolkodni, levegőt venni. Felébredünk, és elkezdjük átrágni magunkat az aznapi teendőhalmon, mert holnap újabb jön.
Fredrik Backman
-
Európa gazdag örökséget tudhatott magáénak tündérmesékből, amelyeket - néha szinte valóságos, máskor gyönyörûséges képzelet szülte - beszélő állatok népesítettek be, hogy a gyermekek fantáziáját lángra gyújtsák, a felnőtteket pedig visszavarázsolják a gyermekkor dédelgetett odújába.
Diane Ackerman