Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa! Az én világom irdatlan, sötét, Ezer tavasz s ezer tavasz virága El nem zavarja fullasztó ködét.

Kapcsolódó idézetek

1. Hideg sötét az én világom, S a te szerelmed oly meleg! Tüzét, fényét e csillagnak még Nem olták ki az emberek Még mindig ott ragyog előttem... Álmodjál szépeket felőlem.
2. Nem vagy te legszebb a világon, Tán oly szép sem, mint képzelem, De nékem érted szép az élet, És boldogság a szerelem. Gyulai Pál
3. A világot csalni: mutass Hozzá hasonló arczot; üdvözöld Szemed-, kezed-, nyelveddel; látszatod Legyen: minő az ártatlan virág, S valód: kigyó alatta! William Shakespeare
4. Hogy a virágok elhervadnak, S lehullnak a fák galyjai... Ne félj, ne félj, a mi szerelmünk, Az örökké fog tartani. Tóth Kálmán
5. Szép a szép szemek haragja, Mint villám s az éj, Ah de édesebb a béke, Megbékülni kéj. Vörösmarty Mihály
6. Oly érdekes, oly szép ez a világ, Oly sok szépséget láthat, aki lát. Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül, S meglátod majd, a szíved mind örül. Benedek Elek
7. Néhány nyíló szóvirág, Lassan eszmélő világ, Furcsa, kábult közelség, El nem múló gyöngeség. Néhány félénk vallomás, Boldog, hû szemvillanás, Féltve őrzött érzelem: Ennyi az első szerelem. Máté Péter
8. Nem baj, ha ez nem valóság, nem baj egyáltalán, csak hadd álmodjam. Maradnék még: amíg átitat és új életre kelt a különös varázslat. Mintha visszataláltam volna a lelkem sarkában gubbasztó, édes mesével találkozó lényhez: - hogy hívnak? - szépség a nevem -, s mintha egymásba vesztünk, eggyé olvadtunk volna. Ringass, szépség! Semmiféle mûkábulat, álszédület nem érhet fel hozzád; olyan vagy, gyönyörû, mint a szerelem. Vavyan Fable
9. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe
10. Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz: Van éj, legyenek titkai! Multamban semmit sem találhatsz, Ami szerelmed növeli. Szeretsz - nos, legyen elég ennyi! S ha szeretsz, ne kérdezd soha, Ne tudd meg, hogy az életem mily Üres, fekete, ostoba! Mihail Jurjevics Lermontov