Ne szánj meg éltem szûnte után, utas! Ne szánj! nyugalmam felzavaró szavat Ne mondj felettem, kinjaimnak Vélem egyûtt temetése itt lett.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem kísérem útjaid, ajkam Édes neved magába temeti, Hogy meg ne bántson (túl profán) szavam S régi vonzalmunk ne fecsegje ki. William Shakespeare
2. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
3. Ne szánj, könnyeid el ne sírd, ne marasztald a lelkemet; élőhalottként vert e szív, gyász nélkül múljon el e test. Emily Bronte
4. Halott: Lent a sírom fenekén Örök álmot alszom én. Vándor: Aludj, hisz édes az álom, Én is azt az álmot várom.
5. Nem haltál meg, nem siratnak, Mégis sírba teszlek. Nem voltál te soha enyém, Mégis én temetlek. Harsányi Kálmán
6. Egy suhanás se árulja el, Mit lelkem úgyis titkolt: Valaki elment élet nélkül, Valaki elment, aki itt volt. Ady Endre
7. Ne jöjj el sírva síromig! Nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén.
8. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szivem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze ûző álmok. Ady Endre
9. Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hûs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.
10. Nem akarom, hogy sajnáld, itt a vége, Nem kell a szó, az úgy is mulandó, Egyedül azt sajnálom az egészbe`, Mindent megtettem és így sem voltam jó.