Ne tagadd repülsz is néha fantáziádban, álmodban. De úristen, hová lett a szárnyad? Ellopták? Vagy magad vágtad le szürke nappalodban?

Kapcsolódó idézetek

1. Volt, amikor messzire szálltam, Többé már nem bír el a szárnyam, Elfáradt már, mégis szállni kell. Mindig álmodtam egy szebb világról, S lassan eltûnök a nagyvilágból, S még nem jöttem rá, miért vagyok én. Demjén Ferenc
2. Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltûnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.
3. Első álmom rólad volt, első álmom elrepült, Még az esti szél nyögött, még az égen csillag ült. Percy Bysshe Shelley
4. Álmodj magadnak álmokat, Álmodj magadnak szárnyakat, Látod a távolt s a titkokat, Hallgasd a hangot, ahogy hívogat.
5. Ha csak a magányt szeretném elkerülni, bármelyik ember megtenné. Mivel úgy tûnik, éjszaka lehullanak a csillagok, saját magamnak nem hazudhatok. Csak még egyszer, évszakok, ne tûnjetek tova, csak még egyszer, hadd játszadozhassunk! Mindig keresem, hol tûnik fel sziluetted, amikor átkelek az úton, vagy álmaim közepette, bár tudom, nem lehetsz egy ilyen helyen.
6. Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. (...) Valamit elvesztettem. Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, (...) hanem azt az álomszerû érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak. Márai Sándor
7. Néha úgy tûnik, hogy álmaink darabokra hullanak kezünk között. Attól tartunk, talán hibáztunk. S mindaz, mit megpróbáltunk oly gyötrelmesen küzdve, mintha örökre kicsúszna kezünk közül.
8. Volt már valaha olyan érzésed, hogy egy régi eseménynek nem volt meg a folytatása, vagy csak úgy hirtelen véget ért? Telt-múlt az idő, egyik nap a másik után, és annak, ami egy napon megtörtént, egyszerûen elmaradt a folytatása. Még mindig lóg a levegőben, benned, a maga befejezetlenségével. Tore Renberg
9. Mondd, hová mehetnék, ha már nálad sincs menedék? Mondd, hová futhatnék, ha mindenhol szakadék? Távol, oly távol már, a felhőkhöz közel repülsz, mint a gondolat, és már én sem érlek el.
10. Miféle világ ez körülöttem, S hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az egyetlen. Ismerős Arcok