Nedves az ajkam, és érett a tudományra, az antik Tudatot fojtani céda ágyba, győzelmes keblemen fölszárad mind a könny: vén arcra gyermekek kacaját bûvölöm.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy feltoluló könnyét az emlékezésnek kényszerülök elmorzsolni írás közben szememben, s ajkam halk áldást rebeg a visszahozhatatlan elmúlt órák s mestereink: a tanítók felé! Márai Sándor
2. Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt, itt: az én szivemben. Bosszút itt áll az életért, Aknát itt ás a multnak. Véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Ady Endre
3. Érted harcba szállnék bárkivel, De fáradt testem tele sebekkel, Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem, A szavak győznek, de én már sosem.
4. Mikor őt csókolom, szomjam oltom ajkán, Miként teve hörpöl esővíznek partján. Friss ajkát legelve, karjainkat öltve, Epedő remegés költözik velőmbe.
5. Már megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel. Kosztolányi Dezső
6. Szeretnék könny lenni az arcodon, hogy megértsem a lelked, átsegítselek a harcodon.
7. A szájam széle cserepes, A szél majd` fölrepeszti. Oly egyszerû, oly egyszerû: A szomjúság epeszti! Gábor Andor
8. Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínû könny.
9. Gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ha sírunk, dédelgetnek, ha szomorúak vagyunk, megvigasztalnak minket. Ha a mosolyunkkal nem érünk célt, a könnyeinkkel bizonyára sikerül. Paulo Coelho
10. Tapasztalattal lesz súlyos a szó; vénülve érik meg az arc. Keresztury Dezső