A szájam széle cserepes, A szél majd` fölrepeszti. Oly egyszerû, oly egyszerû: A szomjúság epeszti!

Kapcsolódó idézetek

1. A kimondott szó a szél tápláléka. Hartay Csaba
2. Az idő korsónyi, kiömlött víz, sár marad utána, szomjúság, ki tehet róla. Szégyenletesen egyszerû ez. Simon Márton
3. Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára, Adjon nekem csak egyet is próbára; Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám, Lássa csak, mint esenkedik érte szám! Petőfi István
4. Mikor őt csókolom, szomjam oltom ajkán, Miként teve hörpöl esővíznek partján. Friss ajkát legelve, karjainkat öltve, Epedő remegés költözik velőmbe.
5. Hogy mondjam el? A szó nem leli a számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. Nemes Nagy Ágnes
6. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
7. Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. Edda
8. Kisöreg, a hazugság öl. Ma még csak egy szája van, holnap tíz, holnapután száz, aztán ezer. És mindennap etetni kell a tátongó, éhes szájakat. Etetni újabb és újabb hazugsággal, önmagunkkal. Ez képtelenség. A hazugság felfalja az embert. Berkesi András
9. És boldogok a fellegek, Mily könnyû mind! Mind fenn lebeg! Milyen halványan lengenek! Álomraj és sóhajsereg, Ha emberszívből felremeg, Nem ily szelíd. A szív beteg. Tóth Árpád
10. A szavak szállnak, röpülnek. S az érzések összezsugorodva leszállongnak, mint a márciusi hópelyhek. El is olvadnak mindjárt. Ady Endre