Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?... Én is vagyok!... Isten veled!... Mikor találkozunk?... A választ már nem hallod.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan, mintha egymás mellett haladnánk ugyanazon az úton és ugyanoda tartanánk, mégis képtelenek vagyunk összetalálkozni. Mintha csak egy átlátszó üvegfal magasodna közöttünk. Mikor meglátjuk a másikat, megindulunk egymás felé, de idővel mindig beleütközünk, és sosem tudunk összetalálkozni. Kollár Betti
2. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
3. Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Reményik Sándor
4. Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, te vagy az, ugye, szerelmem - szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek! Karinthy Frigyes
5. Van, hogy az ember jól érzi magát. Van, hogy az egész napja szuperül telik. Aztán kap egy üzenetet, egy telefont, egy hírt az egyik barátjáról, aki élete legnehezebb pillanatát éli át. A városban mászkálás, a paintball, a szép idő vagy a nevetés. Egy másodperc alatt tûnt el. Hogy ez mi? Ez az élet. Így mûködik. Egyik pillanatról a másikra változik, és egyszerûen nem tehetünk mást, csak annyit, hogy hozzáigazodunk. Leiner Laura
6. Az élet, amit addig ismertünk, képes új fordulatot venni egy szempillantás alatt. Különös barátságok szöknek szárba. Fontos karrierek vettetnek sutba. Egy rég elvesztett remény éledhet újjá. Mégis, legyünk hálásak minden fordulatért, amit az élet hoz elénk, mert túl hamar eljön a nap, ahonnan már nincs több fordulat.
7. Kiadtad utamat s utad kiadtam én is. Menj. Maradj. Te érted ezt? A távozó nem el, de feltûnik. Hahó, hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj! Isten hozott! Isten veled! (...) s te tőlem énhozzám szaladsz, előlem is hozzám szaladsz - ki érti ezt? Ki érti azt? Megfoghatatlan. Képtelen. Szerelem ez? Alighanem. Baranyi Ferenc
8. Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk. A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk. Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj, A szívünkben ott lapul az érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.
9. Az élet már csak ilyen. Az ember azt hiszi, ura a helyzetnek, szépen, precízen ki van jelölve az útvonal, amit be fog járni. Aztán egy szép napon autókázik a sztrádán, és egyszer csak: bumm! Valaki belerohan hátulról. Az ilyesmit nem láthatjuk előre. Ilyenek az emberek is. Kiszámíthatatlanok. Hiába érezzük úgy, hogy valakit ismerünk, mint a tenyerünket, hiába vagyunk biztosak az érzéseiben, a reakcióiban, attól még okozhat meglepetést. Emma Chase
10. Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk, búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!