Néha legszívesebben megállítanám az időt. Néha, egy-egy boldog pillanatban arra vágyom, hogy ne szólaljon meg többé a templomharang. Bárcsak többé ne kéne piacra mennem... azt akarom, hogy megtorpanjanak a repülő seregélyek... de mindannyian az idő markában vagyunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak vissza tudnám forgatni az idő kerekét, bárcsak meg nem történtté tehetném a szomorúságot, de attól félek, ezzel az öröm is eltûnne. Nicholas Sparks
2. Vannak pillanatok, amikor az ember azt kívánja, bárcsak megállna az idő. Rafik Schami
3. Szeretném, ha lelassulna az idő... szeretném, ha lenne időm élvezni az életet. Francois Lelord
4. Van az úgy sokszor az ember életében, hogy meg szeretné állítani az időt. Amikor tudja, hogy pár perc múlva minden egészen más lesz, és most kellene kiszállni, itt, ebben a pillanatban. Frei Tamás
5. Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném. Nicholas Sparks
6. Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.
7. Szerettem volna visszatekerni az időt, visszahozni a boldogság drága pillanatait, mert ha tudtam volna, hogy véget érnek, jobban megbecsültem volna őket. De hát ilyen az élet, gondolom. Mindig egy fél másodperccel lemaradunk, és egy szóval kevesebbet mondunk, mint amire szükség lenne.
8. Azt szeretnék, ha bizonyos dolgok gyorsabban eljönnének; egy új világ terraformálása, amelyet szeretünk, az egyetemes igazságosság elérése az emberi ügyekben, egy jó feladat. És szeretnénk, ha más dolgok lelassulnának: a saját életünk, azoknak az élete, akiket szeretünk. Mindkettő éhezés az időre - több időre, hogy mindenfélét csináljunk, hogy megtapasztalhassunk sok mindent. Kim Stanley Robinson
9. Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltûnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerûen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvû világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit. Bertha Bulcsu
10. Nagy tappancsommal a legszívesebben rálépnék az idő farkára, és nem engedném tovább. De a világ épp mással foglalkozott, kisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy örökké varázsolja ezt az utolsó órát. Az idő átcsorgott ennek a napnak rostáján is.