Ugrás a tartalomra
Néha, mikor elveszünk a félelemben és kétségbeesésben, a rutinban és állandóságban, a reménytelenségben és tragédiában, megköszönhetjük Istennek a bajor cukros sütit. És szerencsére, mikor nincs több sütemény, még akkor is találhatunk megnyugvást egy ismerős kéztől a bőrünkön, vagy egy kedves szerető gesztustól, egy kis buzdítástól, egy szerető öleléstől vagy a kényelem ajánlatától, nem is említve a kórházi ágyakat, egy orrdugót, a maradék Danish-t, a suttogott titkokat, a Fender Stratocaster-eket és talán alkalomadtán egy kis fikciót. És emlékeznünk kell ezekre a dolgokra, a nüanszokra, a rendhagyó dolgokra, a finomságokra, amik feltétlen alkotóelemei napjainknak, és amik jelenlétének sokkal fontosabb és nemesebb oka van: az életünket hivatottak megmenteni.
Kapcsolódó idézetek
-
Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik, akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne.
Oravecz Nóra
-
Rengeteg dolog okozhat örömöt: sütés a barátoknak, egy jó nevetés, az adományozás. De azok a dolgok, amik miatt örülünk, nem biztos, hogy értelmet is adnak az életünknek, ha nem szerethetünk valakit.
-
Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat ünnepelni, ahogy feltûnés nélkül kezdődnek, és jelentéktelen mederben folytatódnak. Mint a tegnapi nap, meg az előtte lévő, mikor kicsik és mulandók voltak a bosszúságok: egy kora reggeli fejfájás homályos pereme, a cukor kavarása közben kiömlött kávé, a hirtelen felismerés, hogy pirítóst tettem a sütőbe, és édes illata épp kezd kozmássá válni. Ezeket a napokat kéne megbecsülni. Az ilyen napokon kéne megállni, hálát adni.
-
Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz, egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét. De csak másodpercekre. Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen. Pedig de gyönyörû is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!
Robert Merle
-
Mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre; valakire, aki segít nekünk meghallani az élet zenéjét, hogy emlékeztessen, nem mindig ilyen rossz minden. Valaki van ott, és az a valaki meg fog találni téged.
-
Van néhány apróság az életünkben, melyek az idő elteltével egyre fontosabbá válnak, nem tudunk nélkülük élni, és ezek azok, melyek a válságos időkben megmenthetnek minket.
Robert Lawson
-
Úristen, gondoltam, tulajdonképpen milyen kevés is kell, hogy az ember boldog legyen. Egy megértő szó, egy meleg mosoly, annak felismerése, hogy a másik élőlény is ember, nem is nagy dolgok. De ezeket az apróságokat, sajnos, nem árulják sem a gyógyszertárban, sem a közértben. Ezek olyan nemes árucikkek, amelyeket magunk állítunk elő magunkból.
Berkesi András
-
Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz.
Murakami Haruki
-
Lesznek olyan hiányaink, amelyek végigkísérik az életünket anélkül, hogy betölthetnénk azokat. A tegnapi ölelést, a múltbéli dicséretet, a múlt havi gyöngédséget, a múlt évi biztonságérzetet, az elmúlt évtizedbeli boldogságot és a gyerekkori gondoskodást ma már nem kaphatom meg. (...) Ha fölfedezzük és megelégszünk azzal, amit a mai nap ad, főleg ha teszünk is érte, hogy kaphassunk, az megelégedetté tehet a hiányaink ellenére.
Pál Ferenc
-
Rá kell találjunk újra az élet jelenlétére, örömére, ízére, még a legkegyetlenebb nehézségeken keresztül is, anélkül, hogy tagadnánk vagy elfojtanánk azokat. Se angyali, se ördögi dolgokra nincs szükség, csupán a lehető legtudatosabban kell megtapasztalnunk megtestesülésünket, próbálván kikerülni szokásos csapdáit. Ilyen csapda lehet például, amikor régi, rosszul vagy sehogy sem ápolt sebeink által kialakított mûködési szokásaink és elveink alapján élünk, illetve, amikor idealizálásba, ábrándozó spiritualitásba menekülünk.