Néha (talán gyakran) nem a nyilvánvaló választási lehetőségek alapján hozunk döntéseket, hanem ösztönösen tudjuk, hogy mit akarunk, és ezért mentális gyakorlatokat végzünk, amelyek során mindenféle igazolást fabrikálunk, hogy megmásítsuk a kritériumokat. Ekképpen azt kapjuk, amit tényleg szeretnénk, ám ugyanakkor fenntartjuk a látszatot - önmagunk és mások számára is -, hogy racionális és érvekkel jól alátámasztott döntést hoztunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyakori tanács, hogy legyünk biztosak a döntéseinkben. Ezek a döntések egy bizonyosságszerző folyamat eredményei, és egyszerûen megerősítenek egy belső igazságot. De valójában nem így történik a dolog: a döntés hozza létre a meggyőződést.
2. Talán nem mindig tudjuk pontosan, hogy miért tesszük azt, amit, miért választjuk azt, amit, vagy miért érzünk úgy, ahogy. Azonban a motivációink zavarossága nem akadályoz meg abban, hogy tökéletesen logikusan hangzó érveket hozzunk fel a cselekedeteink, döntéseink és érzéseink mellett. Dan Ariely
3. Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.
4. Racionális énünk azt sugallja, hogy döntő helyzetekben a tényekre és észérvekre kell támaszkodnunk. A baj csak az, hogy a jobbik eszünkkel hozott döntéseinket nem váltjuk tettekké, ha ősi ösztöneink rosszat sejtenek és riadót fújnak. Megérzéseink viszont akkor is tettekre sarkallnak, ha szemernyi észérvet sem tudunk felhozni indoklásul. Ideig-óráig erőt vehetünk magunkon annak érdekében, hogy saját vagy mások észérvei alapján lépkedjünk előre az életben, de előbb-utóbb elérünk ahhoz a ponthoz, amikor a siker érdekében valódi eltökéltségre van szükség. Ez pedig vagy zsigerből jön, vagy sehogy.
5. Az indokolás kényszere akkor is jelen van, amikor nincs válasz a tarsolyunkban. Mégis kötelességünknek érezzük, hogy valamiképpen meg tudjuk magyarázni a viselkedésünket. Ez az intencionalitás elve mûködés közben, ami mindig józan ítélőképességet feltételez: biztosan van valami jó oka annak, amit csinálok, különben nem így csinálnám! Ilyenkor nagy a csábítás, hogy a semmiből előrántsunk egy hihetőnek tûnő magyarázatot. Így születik meg egy praktikus kis hiedelem, ami akár még igaz is lehet. Daniel Dennett
6. A jó dolgokat sokszor rossz indítékok alapján csináljuk - azután kaparjuk elő igazolásukra a helyes érveket. Saul Alinsky
7. Gyakran nem maguk a tényleges választási lehetőségek határozzák meg a döntéseinket, hanem a választási lehetőségekről kialakult szubjektív benyomásaink.
8. Aki meg akarja érteni a másik magatartását, azt csak a logika, az észszerû döntések, a szándékos és tervezett cselekvés kategóriáiban képes elképzelni. Ezért aztán, amikor a tetteink miértjét akarjuk megvilágítani, arra kényszerülünk, hogy egy logikus, racionális, strukturált okot fabrikáljunk, vagyis azt tegyük, amit a pszichológiában racionalizálásnak neveznek. A valóság azonban nem így mûködik. Saul Alinsky
9. Életünk legfontosabb döntéseit is gyakran hozzuk meg zsigerből. Sokan és sokszor ámítjuk magunkat azzal, hogy megfontoltan, az eszünkre hallgatva fundáltuk ki a következő lépésünket. Ezt hol elhisszük, hol nem, visszatekintve azonban általában világossá válik, milyen fontos szerepet játszott a döntés meghozatalakor az ösztönök és megérzések rejtelmes egyvelege.
10. Mi azt próbáljuk tenni, ami helyes, vagy inkább, amire mások azt mondják, hogy helyes. De néha, amikor ez ellentmondásba kerül azzal, amilyenek vagyunk... akkor választani kell. Richelle Mead