Nekem a mûfordítás játék. Olyan, mint a gyerekkori, imádott szerepjátékok. Más bőrébe bújhatok, álarcot ölthetek, elmerülhetek egy másik világban, és mint minden igazi játék, ez is vérre megy, tétje van. Egyetlen eszközöm a saját anyanyelvem, egyedül az igazán szabatos kifejezés segít kitalálnom a másik világ múlt útvesztőjéből. Ha szabályosan játszom, biztos, hogy elveszítem magam, mégis nyerek. A fordítással járó önfeladás jutalma maga a játék.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig felvillanyoz egy új mûvel való találkozás. A lefordítandó kultúrával való szembesülés, a zárt világ, amit szeretnék feltörni, megfejteni, megérteni. Közben felfedezem a másik nyelv szépségét, ritmusát és humorát, idiómába kódolt lelkét. Kettőzöttem élem át a szöveg örömét. Ez egyrészt élvezetes játék, szárnyaló szabadság, másrészt viszont ott van az idegen mondatok szorításának kínja, ám a belőle való szabadulás diadalmas öröme is.
2. A fordítás útkeresés az értelmezés káoszában. Kezdetben csak kapkodom a levegőt, aztán egyszerre megreped a fal, s megnyílnak a titkos ajtók. Az összetett mondatok labirintusában bolyongva ott találom magam történetek, sorsok, érzelmek, gondolatok, a létünket értelmező mondathullámok között. A fordítás alázat. Szenvedény, szerelem és játék. Találkozás nagyszerû elmékkel. De idegmunka is. Vagy olyan, mint megmászni egy leküldhetetlennek tûnő hegyet, néha oxigénmaszk nélkül.
3. A fordítás a legnagyobb szabadság! Az író elvégzi helyettünk a piszkos munkát, nekünk meg marad a tiszta élvezet: a nyelvvel való babrálás, a játék. Persze a játéknak szabályai vannak, a szabadság ára pedig a játék által megkövetelt alázat. Körner Gábor
4. A mûfordító maga is egy szintig belefolyik a szövegbe, hiszen valamit más nyelvre átültetni mindig több, mint szavakat kiszótárazni. Simon Márton
5. Olykor-olykor mindenki szívesen átadja magát a fantáziának. (...) Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen, a szerepjátszás egyszerû játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van.
6. Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk. Jeanette Winterson
7. Ha nem az anyanyelvünkön olvasunk szépirodalmat, mindig elválaszt a mûtől némi távolság. Nem ismerhetünk minden szót, nem látjuk a helyszíneket, nem jut el hozzánk minden burkolt célzás. Erre kínál megoldást a mûfordító. Világossá teszi a homályos kifejezéseket, kifaggatja a szerzőt a rejtett utalásokról, közben a szavakat rakosgatva ő maga is nagy utat tesz meg térben és időben. Idegen tájakat nézeget, elmúlt vagy sosem létezett korok viseleteit, szokásait, alakjait rekonstruálja, és ezt azért teszi, hogy az olvasó is otthonosan mozoghasson a szövegben.
8. Az írás szerencsejáték is. Mint a rulettnél: csak az eredmény számít. Nyertem vagy vesztettem. Nincs magyarázkodás. Az előzetes kombinációk, tervezgetések egyetlen pillanat alatt halomra dőlnek. Az írás éppen ezért izgalmas játék is. A legizgalmasabb. Illés Endre
9. Játék volt, kihívás. Tudom, mindig lennie kellene kezdetnek, egy meghatározott pillanatnak, amikor az ember még megváltoztathatja az események folyását. Egy útelágazásnak, amelyhez gondolatban vissza lehet térni: "Ha másképp cselekedtem, ha mást választhattam volna. Ha az eszemre hallgattam volna, nem a szívemre?" Én nem találok ilyen útelágazást. Nem tudom megmondani, mikor és hogyan kezdődött, mert már nyakig benne voltam.
10. A fordítás nekem olyan, mintha nyomozóként lennék benne egy izgalmas detektívtörténetben: folytonos keresés, kutatás, amelynek célja a tettes kiderítése, vagyis az adekvát nyelvi fordulat megtalálása annak ellenére, hogy nyilvánvaló, nincs és nem is lehet egyetlen végső megoldás.