Nekünk, embereknek sok minden fáj, és sokszor nem is tudjuk, mi az oka a fájdalmunknak. Csak ránk telepszik a szorongás, és összezsugorodik tőle a lélek.

Kapcsolódó idézetek

1. A szorongás (...) megbénít minket, beárnyékolja a mindennapjainkat, nem engedi, hogy önfeledten éljük meg a pillanatot, hiszen azt érezzük, hogy biztosan valami rossz fog történni.
2. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
3. A szorongás komplex, zavaros és sötét dolog. Nem csupán pánikrohamokról vagy a zsúfolt helyeken érzett iszonyról van szó - mert az efféle csip-csup dolgokat többnyire mindenki megérti -, hanem gyötrő megszállottságról, rémes gondolatokról, kimerítő kényszerképzetekről és rögeszmékről, fizikai rosszullétről, s mindennek a folyományaként mélységes szomorúságról.
4. A szorongás olyan, mint a félelem, csak nehezebb elviselni. Oka megnevezhetetlen, s mivel nem lehet tudni, mitől támad, azt sem lehet tudni, mikor szabadulhatsz meg tőle. Rácz Zsuzsa
5. A szorongás megmagyarázhatatlan érzés. Ugyanolyan, mint a félelem. De ha valaki fél, az tudja, hogy mitől fél, ha pedig szorong, nem tudja, hogy mitől. Géczi János
6. Szorongás. Olyan furcsa. Majdnem minden ember tudja, milyen érzés, mégsem tudja megmagyarázni senki. (...) Hogy lehet, hogy valami, ami ilyen erősen dörömböl bennünk, nem tûnik fel a képeken fekete, csontunkba beleégett sebekként? Fredrik Backman
7. Sokszor magunkba záródunk, és akkor szabadon garázdálkodhat bennünk a szorongás. Ez olyan, mint egy börtön. Nem tudunk kilépni magunkból. De ha bele tudod képzelni magad annak a helyébe, akit szeretsz, akkor kiszabadulsz, feltárul előtted a világ.
8. A fájdalomnak sokféle arca van. A testben olykor szúró, égető, éles, néha csak bizonyos ponton érzi az ember. Lehet apró nyilallás, váratlan görcs, végtelen gyötrelem vagy kínszenvedés. Néha könnyû csillapítani, gyógyszerekkel. Ha a lelket gyötri, szenvedésnek nevezik. Egy részükkel mindennap együtt élünk; kellenek ahhoz, hogy felnőjünk, képesek legyünk élni.
9. Szívemben nagyon sok dolog forgolódik, s ha gondolkodom, csak kesergek miatta; epesztem magam, sorvadok gyötrelemben: a lelkem kifáraszt, tornáztat kegyetlen. De mégsem tudom még eléggé, mitévő legyek. Titus Maccius Plautus
10. Ha a félelem, az igazi félelem egyszer beette magát az ember testébe, nem múlik el soha (...): a szorongás mindig ott lappang, pedig nincs rá semmi ok. Mintha már nem tudna úgy lemenni egy lépcsőn, hogy azt ne érezze, hiányzik egy lépcsőfok.