Nekünk, vén csontoknak már alig van szükségünk alvásra. A természet végtelen bölcsességében bizonyára azért rendezi ezt így, hogy az életünk során összegyûlt rossz emlékek kevesebb nyomasztó álommal zaklathassanak minket.

Kapcsolódó idézetek

1. Jó volna nagyon sokat aludni. A nap huszonnégy órájából legalább tizenhatot. Az alvók elszakadnak az élettől, s meg is halnak egy kicsit addig, amíg fel nem ébrednek. Kényelmes állapot. Sok kellemetlenségtől megszabadít. Szilvási Lajos
2. Milyen szerencse, hogy vénségünkre felejtünk! Máskülönben még nagyobb terheket kellene magunkkal cipelnünk, pont akkor, amikor az erőnk már fogytán van. Meir Shalev
3. Egy-egy álmatlan éjszaka még nem betegség és kínlódásnak se valami szörnyû. Az életmûködéseknek olyan apró zavaraival, amilyen néha-néha egy, vagy egynéhány álmatlan éjszaka, az egészséges élet is tele van és ezekkel a zavarokkal szemben egy kis könnyelmûség a leghasznosabb módja a viselkedésnek.
4. A természet nem tûri, hogy zsarnokoskodjunk fölötte. Elégedjünk meg annyi hatalommal, amennyit rejtélyeinek megfejtéséből kicsikarhatunk.
5. Az embernek szüksége van álmokra. A leglehetetlenebbekre is. Azt hiszem, az álmok tartanak minket életben. Akinek már nincsenek, az lassan elenyészik. Szaszkó Gabriella
6. Minden este behunyjuk a szemünket, és elalszunk. Az emberek alig várják, hogy álomra hajtsák a fejüket. A halál sem több ennél. Semmivel sem rosszabb, csak a hiedelmeink sugallják, hogy másról is szól.
7. Az álmok valóra is válhatnak, különben a természet nem ösztönözne bennünket arra, hogy álmodjunk. John Hoyer Updike
8. A természet kézen fogva vezet az enyhe, szinte észrevehetetlen lejtőn, ap­ránként, fokról fokra toszogat egyre lejjebb, hozzászoktat-szelídít nyomorult állapotunkhoz; ezért nem ér rázkódás, amikor kihal belőlünk az ifjúság. Michel de Montaigne
9. Olyan szövetből készültünk, mint az álmok: kis életünket a mély alvás köríti. William Shakespeare
10. Annyi az emlék a hátunk mögött, annyi a rokon, ismerős odalenn. Hagyjuk csak a képzeletet hátrafelé csapongani, míg vissza nem riasztja a jelenbe valami testi szükség. Hogy reánk sújtson: már csak test vagyunk. Szilágyi Domokos