Nem a ráció számít. Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Magyarországon logikusan gondolkoztak, mindig kétségbeestek. Itt a remény a reménytelenségben van. Abban, hogy a végső órákon, amikor a nemzet sorsán őrködő riadtan takarja fel szemét, amint örvény felé közeledünk - hirtelen titkos erőtartalékok nyílnak fel a lélekben. Erőtartalékok, amelyek túl vannak minden ésszel, akarattal elérthető dolgok határán; erők, amelyek kegyelemszerûen jönnek, amikor már mindenről le kell mondanunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A ráció segít abban, hogy teljesen megbízhatatlan elemekből, mint amilyenek például az emberek, megbízható, jól mûködő struktúrákat hozzunk létre, mint amilyen a rendőrség, a bürokrácia, a tudomány. A társadalom, a tömeg, amely valójában primitív, és számtalan ösztönös reakciója van, ha magára hagyjuk, könnyen megvadul, és önnön értelmes léte ellen fordul. Különös szokások, hiedelmek tûnhetnek fel, ha ezeket nem fojtjuk el idejében, akkor később nehéz lesz a dolgunk. Csányi Vilmos
2. Szükségünk van reményre; remény nélkül élni, ez meghaladja az erőnket. De nincs többre szükségünk, és nem is szabad többet kapnunk. Nincs szükségünk bizonyosságra. Karl Popper
3. Időről időre mindent el kell veszítenünk. A családunkat, a munkánkat, a szabadságunkat, hogy rájöjjünk, hogy ezek a dolgok milyen sokat jelentenek. És amikor minden durván összeomlik, amikor az élet már kilátástalan, amikor teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mit tehetnénk, akkor kell a legerősebbnek lennünk, hogy csak azért is megmutassuk a világnak; az akarat mindenre képes. A legreménytelenebb helyzetből is megtalálja a kivezető utat, mert mindig van egy holnap, mindig van miért újra kezdeni. És amikor azt hiszed, teljesen magadra maradtál, észreveszed, hogy van valaki, aki melléd áll.
4. Mindenki meghal, aki nem akar élni tovább. A természet okosabb, mint hinnénk. Apránként elveszítjük a barátainkat, elveszítünk mindent, egyre csak veszítünk és akkor azt mondjuk, mi a fenének élek én még a földön, ennek nincs értelme tovább.
5. Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
6. Amikor nagy veszteség ér minket és nincs elég muníciónk megbirkózni vele, akkor új eszközök után kell néznünk, új elemekkel kell bővítenünk a személyiségünket, kereső emberekké kell válnunk, mert azok a módszerek, amik eddig mûködtek, most nem mûködnek. Mérlegre kerül, amit addig hittünk, gondoltunk, újra meg kell gyúrnunk, rá kell néznünk messziről saját magunkra. Szükségszerûen átrendeződnek a dolgok.
7. Vannak alkalmak, amikor az ember úgy dönt, hogy elhisz valamit, amit normál körülmények között teljes mértékben irracionálisnak tartana. (...) Talán létezik egy racionalitáson túli világ: a tényekre vagy adatokra épülő gondolkodás szokásos definícióin túli megértés; valami, ami csak akkor tárul fel számunkra, ha átfogóbb képet kapunk a valóságról. William Paul Young
8. A mai generáció kifejezése a reménytelenség. A mi generációnk a háború után volt fiatal, amikor az egész világ romokban hevert, mi pedig abban éltünk, hogy föl kell és föl lehet építeni. És ez reményt adott. A mai gyerekek a készbe jönnek, és az az érzésük, hogy azonnal mindent meg kell kapniuk. (...) Mi annak idején úgy éreztük, hogy valamit valamiért. Ha valamit akarok, akkor tennem is kell érte. Ma ez az érzés egyre inkább fakul. Akarom és kész. Schäffer Erzsébet
9. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
10. Igen, az hiányzik, az egészséges élniakarás, a minden bajt legyûrő erő és remény, ami átlendít a holtpontokon, és segít, repít tovább, amíg csak lehet, a veszteségeket tudomásul veszi, de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik, a következő lépést latolgatja, és csak azt, ha kell, mindent újrakezdve, más irányban indul el sietve, tépelődés és kétely nélkül.