Nem a szikrával volt gond. Hanem az öngyújtóval, kovakővel vagy gyufával. Nem arról volt szó, hogy kialudt belőlünk a szikra. Már nem volt eszközünk újat csiholni.

Kapcsolódó idézetek

1. Valójában az örömömet nem "megosztom", hanem bevonom a másikat is, mert egyedül egy magányos szikra is hamar kialszik, ha nem tudja a környezetét lángba borítani. Müller Péter
2. Fényt nem lehet adni - csak meg lehet gyújtani, ha van, ami meggyulladjon. (...) A szikrát át lehet adni - de lángolni magadnak kell. Azt magadból kell megteremtened! Müller Péter
3. A belső világosságot nem gyufával gyújtják. Szilvási Lajos
4. Már megtanulok én is síkraszállni, S nem hajigálni kő helyett kenyeret, S lenni kőszírt, mely int és fenyeget, Kőszikla, mit meg nem ingat semmi. Kőszikla, min a csákány eltörik. Reményik Sándor
5. Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot. Albert Schweitzer
6. Meg kell járnunk a saját poklainkat. Ennek elviselésében segíthetünk egymásnak. Ám helyetted én nem szállhatok le a kénköves, rotyogós bugyrokba! Vavyan Fable
7. A rágalmazást és a gúnyolódást azzal kell lefegyvereznünk, hogy semmibe vesszük őket. Azokhoz a szikrákhoz hasonlatosak, amelyek nagy tûzből pattannak ki, de tüstént elalszanak, ha nem fújunk rájuk. Bernard le Bovier de Fontenelle
8. De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Inkább csak kiszikkasztotta a vigasztalást. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja. Anne Rice
9. Az a misztikus szikra, amely élettel töltötte meg, hiányzott belőle. A lelke, mivel már nem volt életképes otthona, vele együtt távozott. A halál csendje és mozdulatlansága önmagában is hatalmas volt, egy fekete lyuk, amely mindenkit és mindent beszippantott maga körül. Akkora volt az ereje, hogy a többiek élete is megállt egy pillanatra, megbénult ettől az óriási, mindent elsöprő erőtől. J. R. Ward
10. Az élet nem jön rendbe, mert nem olyan, mint a csöpögő csap, hogy kiszáll a szerelő, zseblámpával aláhajol, és megcsinálja. Hogyha sokáig nem vagy itt, észrevétlenül elfolyik csak: lejön a kóc, a szigszalag, és minden rohad a kő alatt, hiába. Tóth Krisztina