Ugrás a tartalomra
Nem arról szól az egész életünk, hogy mindent szeretnénk, mindent begyûjtenénk, mint a kis hörcsögök, de ebbe a kevésbe, amink van, baromira nem fér bele minden? Ha üres a szánk, azért sírunk, mert éhesek vagyunk, ha meg úgy megtöltöttük a pofazacskónkat, hogy szétreped, akkor nyafogunk, milyen nehéz a hörcsög élete. Szeretnénk hegymászók meg könnyûbúvárok is lenni, de szeretnénk közben nagyokat enni, és azért csinálnunk kell olyat is, amit fel lehet majd vésni a sírkövünkre. Az ember nem könnyen tud megfelelni a saját elvárásainak.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember élete tele van pici kompromisszumokkal, pici szőnyeg alá söpört problémákkal, eltolt dolgokkal, halogatásokkal. Nagyon könnyû valakiben azt a benyomást kelteni, mintha a másik szinte átlátna rajta. Csak olyan általánosságokat kell szépen megfogalmazni, amelyek minden emberre igazak, csak nem szokás róla beszélni.
Pléh Csaba
-
A világ legtöbbször szar, de még szarabb lesz, ha a saját szarunkról beszélünk, és azt mondják nekünk, ne gondoljuk, hogy szar az életünk, mert valakinek még büdösebb a szara. A szar az szar. Sok a szar - nagy ez a világ, sajnos elfér benne mindannyiunké. Nincs szükségem rád (sem bárki másra), hogy megjavítsd vagy eltüntesd a szaromat. Nincs szükségem rád, hogy lekicsinyeld azokat a nagyon is valós érzelmeket, amiket átélek. Csak azt akarom, hogy legyen terem beszélni róluk, és tudjam, ez így rendben van.
-
Minden, amit fontosnak tartunk, valójában nem az, az igazán fontos dolgokról viszont nincs elég időnk gondolkodni. Az egész életünk elmúlik anélkül, hogy eltûnődnénk a nagy és egyszerû dolgokon, mint magány, sóvárgás, vágyakozás és halál.
Ámosz Oz
-
Az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tûznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk - nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat, sem dicséretet.
Márai Sándor
-
Lesznek olyan hiányaink, amelyek végigkísérik az életünket anélkül, hogy betölthetnénk azokat. A tegnapi ölelést, a múltbéli dicséretet, a múlt havi gyöngédséget, a múlt évi biztonságérzetet, az elmúlt évtizedbeli boldogságot és a gyerekkori gondoskodást ma már nem kaphatom meg. (...) Ha fölfedezzük és megelégszünk azzal, amit a mai nap ad, főleg ha teszünk is érte, hogy kaphassunk, az megelégedetté tehet a hiányaink ellenére.
Pál Ferenc
-
Az életnek a kiteljesedéséhez nem tökéletességre, hanem teljességre van szüksége. Ehhez hozzátartozik a testbe fúródó tövis, tökéletlenségünk megszenvedése, amely nélkül nincs út sem előre, sem vissza.
Carl Gustav Jung
-
Az élet nem csak annyi, hogy boldogan élünk, amíg meg nem halunk, nem csak aranyló naplementékből meg ilyen szarságokból áll. Az élet kemény munka. Az ember, akit szeretünk, ritkán méltó ekkora szeretetre. Senki se méltó ekkora szeretetre. (...) Végül mindig kiábrándulunk. Csalódunk, elvesztjük a hitünket, beszedünk pár szar napot. Többet veszítünk, mint amennyit nyerünk. És egy idő után már legalább annyira gyûlöljük a kedvesünket, mint amennyire szeretjük. De a fene ott egye meg, újra nekilátunk a munkának, és robotolunk éjt nappallá téve, mindegy, hogy mit, merthogy ez maga az élet.
Dennis Lehane
-
Nem hiszem, hogy az emberi életnek jövőbe mutató vagy összegező értelme volna. Az egyes dolgainknak, amiket csinálunk, azoknak mindig van valamilyen céljuk. Szeretném elérni ezt a poharat, ezért utánanyúlok, és így tovább. Ezt jogtalanul kiterjesztjük az egész létünkre, pedig ilyen értelemben nincs az életnek értelme és célja.
Pléh Csaba
-
Azok az emberek vagyunk, akik sok mindent el tudunk tûrni, de van, amikor minden megtelik, és nem fér bele semmi.
Lakatos Menyhért
-
Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerûségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye.
George Bernard Shaw