Nem az a fő, amit elvitt tőlem, hanem amit hozott. Olyan szemet, ami végre azt látta, aki vagyok, és a bizonyságot, hogy semmi... semmi sincs kőbe vésve, még a sötétség sem.

Kapcsolódó idézetek

1. Előző nap még nélküle is volt értelme az életemnek. Most viszont szükségem volt arra, hogy mellettem legyen, hogy meglássam a dolgok valódi fényét. Paulo Coelho
2. Van abban valami megnyugtató, ha az ember rájön, hogy többé nincs vesztenivalója. A dolgok teljesen más perspektívába kerülnek. Frederik Pohl
3. Nem is kell, hogy behunyjam a szemem, hogy lássalak... érzem a nem létező léted erejét, hat rám mindaz, ami jött belőled; maradandóan, belém vésve, örökre. Ungár Anikó
4. A barátom vagy, a lelkiismeretem, a segítségem. Láttad bennem a fényt, amikor én csak sötétséget láttam. Megmentettél a kétségbeeséstől.
5. Bennem van egy eléggé határozott ítéleterő, senkit nem tudok gyûlölni, sőt az utálat is kiveszett a szívemből, de azért azt pontosan tudom, hogy kitől mit várhatok. Jókai Anna
6. Tudom, nem voltam szívderítő társalkodó, és könnyáztatta tekintetem, kialvatlan karikás szemeim híven tükrözték világfájdalmamat. Hagytam, hogy szabadon leváljanak rólam, senkinek a barátságáért nem kívántam könyörögni. És tényleg, egy idő után jöttek helyette mások, olyanok, akiknek nem számított a nincstelenségünk, az anyagi kiszolgáltatottságunk.
7. Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé. Becca Fitzpatrick
8. Nevetek, és a nevetés az, nem pedig a fény, ami elûzi a bennem elhatalmasodó sötétséget, és egyúttal emlékeztet arra, hogy még életben vagyok, még ezen a különös helyen is, ahol szétesni látszik minden, amit valaha is tudtam és ismertem. Veronica Roth
9. Olyan sokáig éltem árnyékban, míg a sötétség a világommá nem vált. De az idő múlásával a szeretteim felkapcsoltak egy lámpát. Ez először elvakított, olyan fényes volt. De az évek során a szemeim hozzászoktak, és most már látok. Így már koncentrálhatok a jövőmre, amely fényes. Fényesebb, mint valaha.
10. Mit számít, hogy többé nem tündököl, az a fény eltûnt a szemem elől, az óra vissza sose jő, mikor nyílt a virág, pompázott a mező; nem szomorkodunk: az ad erőt, ami megmarad. William Wordsworth