Nem is kell, hogy behunyjam a szemem, hogy lássalak... érzem a nem létező léted erejét, hat rám mindaz, ami jött belőled; maradandóan, belém vésve, örökre.

Kapcsolódó idézetek

1. Éljen minden, ami érdektelen, amire nem kell odafigyelnem, amire úgy meredhet a szemem, hogy közben téged les a szívemben! Megfordítottad bennem a világot: kifelé nézek és befelé látok.
2. Nem bírnék élni nélkületek, megőrizlek örökre, drága szenvedéseim, hisz nélkületek nincs semmim e világon! Tormay Cécile
3. Meg akarlak tartani, hozzád akarok tartozni. Utadat akarom állni, el ne mehess. Azt akarom, hogy erőtlen legyél, kiszolgáltatott, magatehetetlen. Hogy csak én kelthesselek életre. (...) Hogy mindig csak belőlem lélegezhess... Szilvási Lajos
4. Hiába választ szét bennünket a távolság és a sors! Mihelyt betérek szívembe, hogy vele legyek és behunyom szemem Máris megszûnök létezni e helyen, ahol ő nincsen jelen. Legalább ezt a szabadságot nem vitte el tőlem, és nem tőle függ, hogy ne legyen velem. Paul Claudel
5. Nincs egyebem, csak az, ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. (...) Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom!
6. Néha szeretnék melletted lenni nem lángolni, nem égni nem szeretni nem térdelni előtted és vallomást tenni csak nézni szép szemed érezni illatod s hallani lélegzeted midőn a láthatatlan lég benned életet teremt csak nézni...
7. Valamit őrizni fogok magamban mélyen, amit soha nem veszíthetek el. Ami nem kophat el. (...) Valamit, ami láthatatlan. Valamit, amit minden egyes pillanatban éreztünk, ahogy megláttuk egymást. Albert Tímea
8. Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszûnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ. Ara Rauch
9. Nem az a fő, amit elvitt tőlem, hanem amit hozott. Olyan szemet, ami végre azt látta, aki vagyok, és a bizonyságot, hogy semmi... semmi sincs kőbe vésve, még a sötétség sem.
10. Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. (...) A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni. Consuelo de Saint-Exupéry