Nem az a kérdés, mi minek látszik, hogy például a 15. századi itáliai egyetemi tanár, aki nemességre vágyik és nemesként él, nemesi privilégiumokat szerezve nemes-e avagy polgár, vagy hogy az ötvenes években deklasszálódott, de úri szokásait továbbéltető család tagjai inkább urak vagy szolgák, hanem hogy egyszerre urak és szolgák.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek is tulajdonok lehetnek. Itt persze nem a klasszikus rabszolgaságról van szó, mert arra nagyon is büszkék, hogy azt eltörölték. Egy értelemben beszélhetünk szolgaságról: attól függően, hogy az ember melyik társadalmi osztályba tartozik, ahhoz képest részlegesen birtokba vehető olyan valaki vagy valakik által, akik megengedhetik maguknak, hogy megfizessék a munkáját vagy képességeit. Iain Menzies Banks
2. Kulturálisan domináns az a tanár, akit megbecsülnek, jól fizetik, legalább az orvosi kaszttal azonos szinten élő, nagy szaktudású ember, aki anyagilag is megengedheti magának a nagy könyvtárat, a jó számítógépet, a nyelvek tanulását, a nagy utazásokat. Ha ilyen lenne a tanárok helyzete, akkor a legkiválóbb fiatalok mennének tanárnak, mert ez sikerpálya lenne. Ma ügyvédnek, bankárnak, médiaszereplőnek érdemes menni, aki tanárságra adja a fejét, azzal már eleve valami baj van. Csányi Vilmos
3. Könnyû azt mondani, hogy az iskola emberi viszonyai egyértelmûek és szabályozottak. Egyfelől vannak diákok, másfelől vannak tanárok. A diákért van az iskola, ő pedig tanulni akar. A tanár a diákért van, és tanítani akar. De mi van akkor, ha a diákot nem érdekli a tanulás, a tanár pedig nem tekinti igazi feladatának a tanítást?
4. Ha valaki arra kényszerül, hogy megkövetelje magának a tiszteletet, azzal csak azt bizonyítja, hogy valójában nem is tanár. Egyszerûen rossz szakmát választott, neki nem az a hivatása. A tanár definíciója szerint olyan ember, akit önmagáért tisztelnek, nem pedig kötelességtudatból. Osho
5. A bútorok, az autók, a ruhák nem egy emberéletre készülnek, a házakat nem nemzedékek otthonául szánják. Legyen tetszetős, divatos, elérhető és könnyen cserélhető. És a szerelmi társ? A férj vagy a feleség? Popper Péter
6. Egy derék kézmûvesre vagy tudósra az vet jó fényt, ha büszkén gyakorolja mesterségét, és elégedetten tekint az életre; és nincs nyomorúságosabb látvány, mint amikor egy cipész vagy iskolamester szenvedő arccal adja értésünkre, hogy ő valami többre, jobbra született. A jónál nincs jobb! Ez pedig a következő: valamilyen képességgel rendelkezni és ebből virtust teremteni. Friedrich Nietzsche
7. A tanár - bizonyos életkorban - vizsgáztatni akar. Nem szeret többé tanítani; mindig vizsgáztatni szeret. Ez igen természetes: midőn tanít, őfelette ítélkeznek, midőn vizsgáztat, ő ítélkezik.
8. Generációk követik egymást, fiúk az apákat, lányok az anyákat, egyik a másik helyébe lép, elkövetve az elődök hibáit, átélve a győzelmeiket. De ha nem az ő útjukat akarjuk követni? Nem ugyanattól a félelemtől vagy vágytól vezérelve akarunk élni? Követendő vagy éppen elkerülendő példaként tekintünk rájuk? Úgy élünk, ahogy ők, mert ezt láttuk magunk előtt, vagy saját énképet kreálunk magunknak? De mi lesz, ha csalódunk a képben? Lecseréljük őket? Lecserélhetjük a szüleink képét, vagy a sors majd visszavezet minket arra az útra, vissza az otthon áldott melegéhez?
9. Igen. Azt hihetjük, hogy a sors egy bizonyos szerepre szán minket. Ám azok a szerepek néha váratlanul megváltozhatnak. Egy izgulós diák egyszer csak önbizalomra lelhet. Egy hosszú ideje házasságban élő asszony bántó, új valósággal szembesülhet. Egy elfoglalt anya rájöhet, hogy a figyelmére máshol van szükség. És az a nő, aki csak egy kis jót szeretett volna tenni, azon kaphatja magát, hogy sokkal nagyobb szerepet játszik, mint tervezte.
10. - Szóval te jelentőséget tulajdonítasz a születésnek és a neveltetésnek? - Lehet, hogy régimódinak fogsz tartani, de azt hiszem, hogy semmi jó sem származik abból, ha az ember más társadalmi osztályból nősül. - Teljesen egy véleményen vagyok veled, barátom. Száz eset közül kilencvenkilencben valóban így van. De rendszerint a századik esetről van szó, ha rá kerül a sor, mert ebben reménykednek a fiatalok. Agatha Christie