Nem azok a percek a legsúlyosabbak, amelyekben valóban történik valami - lopás, hirtelen gyászhír érkezése, az órát megzavaró, váratlan dolog -, hanem a látszólag ártatlanok, üresek.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy óra olykor több, néha viszont sokkal kevesebb, mint perceinek összessége. Stefan Klein
2. A legnagyobb történések nem életünk leghangosabb, hanem annak legcsöndesebb órái. Friedrich Nietzsche
3. Nem csak a mulandó pillanatok hiányoznak, hanem a múlhatatlan élmények is. Amiket nem önmagában az idő adhat meg. Hanem az, aki értelmet ad a perceknek, óráknak. Csitáry-Hock Tamás
4. A legtöbb időt nem órákban, hanem percekben pazarolják el. Az a vödör, amelynek egy kis lyuk van az alján, pont olyan üres lesz, mint az, amelyet szándékosan hagytak üresen.
5. Az idő néha észrevétlenül halad, áramlik, szalad, és semmi sem függ attól, hogy egy óra múlt-e el, vagy kettő, vagy három, máskor pedig néhány rövidke másodperc, az időnek egy parányi töredéke olyan fordulatot hoz, aminek következményei hosszú éveken át éreztetik hatásukat. Ladislav Fuks
6. Vannak percek, amikor az ember úgy érzi, hogy azt tesz, amit akar, előremehet az időben vagy hátrafelé, s hogy ennek semmi jelentősége; és vannak percek, amikor az embernek az a benyomása, hogy a hurok összeszorult, és ilyen esetekben semmit sem szabad elvétenie, mert megismételni semmit sem lehet. Jean-Paul Sartre
7. A közösen eltöltött órák nem feltétlenül adódnak össze. Az eltelt idő önmagában még nem jelent semmit.
8. Az életben vannak értelmetlen és megmagyarázhatatlan pillanatok, akár hosszú percek is. Fölösleges megrendezni őket, hogy gondosan kitisztázzunk minden mondatot és célt. Sándor Erzsi
9. Ha arra gondolsz, hogy épp nem történik semmi, az értelmetlennek tûnik, de valójában nagyon is fontos momentum, mert ezek az üres pillanatok is részei az életnek.
10. Vannak ilyen rémes pillanatok az ember életében, amelyek kitörölhetetlenek, bármennyire apróságnak látszanak is. Nem a legszörnyûbb szörnyûségekre gondolok, amiket mellesleg szerencsére eddig nem is éltem át, mint a háború, a gyilkos erőszak, sőt még csak nem is önmagában a halál, valaminek, valakinek a drámai, tragikus körülmények közötti elvesztése, hanem az ilyen, látszólag jelentéktelen helyzetekre, közjátékokra, incidensekre, pillantásokra, mozdulatokra, amelyek azonban mégis egy idő után megkövülnek az ember agyában és zsigereiben. Bolgár György