Nem hiszek abban, hogy létezik olyan gyerek, aki soha nem hisztizik és nem ellenkezik. Én legalábbis nem ismerek ilyet, és olyan szülőt sem ismerek, aki ismerne ilyet. Sokat könnyítünk a saját helyzetünkön, ha ezt jó előre tudatosítjuk magunkban. A hiszti és az ellenkezés elkerülhetetlen része a gyereknevelésnek. Nem lehet megúszni. Túlélni lehet. És a károkat minimalizálni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha azt gondoljuk, a titkolózással vagy a hazudozással valamitől is megkímélhetjük a gyerekünket: tévedünk. A velünk élő gyerek mindazt "tudja", amit mi tudunk, ha nem is fogalmilag, de érzésben, feszültségben, sőt: képzetáramlásban! Ráadásul, mivel fogalma sincs, mit érez, mitől feszült, miért jut eszébe mindaz, ami eszébe jut, ez az állapot egyértelmûen a kárára van. Csakis a nyíltság, a valódi élethelyzet felvállalása tanácsolható a kezdet kezdetétől, annak minden nehézségével együtt. Vekerdy Tamás
2. Nem hiszek a válás üdvözítő voltában. Abban hiszek, hogy a gyermekünk kedvéért együtt kell maradnunk, és el kell viselnünk, amit ránk mért a sors. (...) Tudom, hogy gyakran hallani: a gyerekeknek is jobb, ha a szülők szépen elválnak, ha nem bírják ki együtt, de szerintem nem így van. A gyerekeknek szükségük van a szüleikre. Mind a két szülőjükre. A veszekedések feleannyit ártanak nekik, mint a felnőttek képzelik, sőt talán még hasznukra is válnak: megtanítják őket arra, milyen az élet. Mary Westmacott
3. A gyereknek, mint mindenkinek, az lenne a jó, ha úgy viselkednénk, mint egymást szerető, normális emberek, akik nem akarnak állandóan előnyökhöz jutni a másik által, hanem az egymás iránti érzelmeken alapuló, kellemes és örömteli együttélés lehetséges útjait keresnénk. Nem túlféltően, nem túlóvóan, nem neurotikus kötődésben. Az a szülői, nagyszülői habitus, hogy képtelen vagyok a jelenben élve, felelős emberként mérlegelni egy kérést, hanem mindig pattanok, amikor valamit kiejt a száján, önmagában abnormális, és egy gyereknek rosszat tesz, ha abnormális gesztusok sokaságát kell átélnie. Vekerdy Tamás
4. A szülők gyakran azt feltételezik, hogy a gyerek magától tudja, mit szabad, és mit nem szabad megtennie. Erről szó nincs! Elvárásainkat egyértelmûvé kell tennünk a gyerekek számára. Gary Chapman
5. Szülőként is lehet tévedni és hibákat véteni. Nincs olyan felmenő a világon, aki tökéletes lenne. Az igazán jó szülői viselkedés elbírja a tévedések beismerését, a bocsánatkérést és az újrakezdés próbálkozásait. Tari Annamária
6. Azt mondjuk a gyerekeinknek: "nem számít, hogy nyersz, vagy vesztesz", de legyünk őszinték. A győzelem elég jó érzés. Semmi sem fogható ehhez a csodás pillanathoz. Azt hiszem, valószínûleg minden szülő ezt kívánja a gyerekének. És tudják, egy kicsit saját maguknak is. Így néha túl keményen próbálkozunk. És ez sok nehezteléshez és bûntudathoz vezethet. Szóval, mi az, ami túl sok? Én arra jutottam, hogy a bûntudat eltûnik, a díj pedig örök.
7. A szülői mintát követik a gyerekek akkor is, amikor a kezdeti párkapcsolatokban érzékelik a másikban az emberi hiányosságokat, és meglepődnek, hogy ez mi. Mi ez a hiszti? Mi ez a rosszindulat? Hol van az én hercegem? Az Igazi? És nem tudják, sem tinédzserkorban, sem később, hogy amíg nem válok tudatossá, addig csak a saját hiányosságaimat kompenzálom a másikkal. Mi ketten vagyunk a zár és a kulcs, a zsák meg a foltja. És ez baj. Csernus Imre
8. Sokan még felnőttként is rádöbbenünk, nem tudjuk, hogyan védjük meg magunkat, mert soha senki nem védett meg minket. Ezért egy szülőnek vagy egy tanárnak szívvel-lélekkel meg kell védenie a fiatalabbat, vagy azt, akit mások bántanak. Feldmár András
9. Szülőnek lenni nem egyszerû feladat, és nem olyan, mintha egy egyfelvonásos darabban játszana az ember. Bonyolult elvárásoknak kell megfelelni, azonkívül az embernek folyton tisztában kell lennie vele, hogy a szeretet mellett sokszor mérges, az önzetlenség mellett sokszor önző. Vannak percek, amikor szóhoz sem jutunk, és csak némán gyönyörködünk a gyermekünkben. Aztán vannak percek, bármennyire rövidek is legyenek, amikor azt kívánjuk, bárcsak ne is vállalkoztunk volna erre a kalandra.
10. Szülőként az ember néha azt hiszi, hogy ha ügyesen elrejti a gyerekek előtt a saját gyengeségeit és hibáit, és csak a legjobb oldalát mutatja, azzal jó példát mutat nekik. Csakhogy ez fordítva is elsülhet, ugyanis könnyen odavezethet, hogy a gyerek azt hiszi, őt csak akkor szeretik, ha tökéletes. Ellenben ha őszinték vagyunk a gyerekeinkkel, és nyíltan tudunk beszélni velük azokról a nehézségekről, amelyekkel nap mint nap nekünk is meg kell küzdenünk, azzal tulajdonképpen teret nyitunk számukra, hogy ők is nyíltan beszéljenek a problémáikról. Ez persze azt is jelenti, hogy el kell tudnunk ismerni, ha hibáztunk vagy tévedtünk a velük vagy másokkal folytatott interakcióink során. El kell viselnünk a szégyent, ami ezzel jár, és meg kell tennünk mindent a javulás érdekében. Anna Lembke