Nem jó, nem tanácsos egy olyan könyv elé furakodni, amely az ember hiúságáról, fajzatunk eredendő nyomorúságáról szól. Mert az oktalan, aki vakságban megteszi, nagy valószínûség szerint nem a könyv bevezető elméje lesz, hanem az öntelt hiúság első hiteles illusztrációja.

Kapcsolódó idézetek

1. Az alkalmatlanságot nem szabad vak hûséggel jutalmazni.
2. A hiúság, ha bizonyos fokot meghalad, rendkívül veszedelmessé válhat. Nem elég, hogy az embert mindenféle haszontalan munkára és időpocsékolásra késztetni, melyek inkább a látszat, mint a lényeg kedvéért történnek; nem elég, hogy hatása alatt az ember csak önmagára gondol, és másokra csak legfeljebb annyiban, hogy mit gondolnak róla, hanem még el is veszítheti általa a valósággal való kapcsolatát. Jár-kel az életben anélkül, hogy megértené az emberi összetartozást; anélkül, hogy az élettel bármiféle viszonyban volna. Alfred Adler
3. Tudatosan gyáva (...) csak olyan ember lehet, akinek általában nem szokott inába szállni a bátorsága. A félénk, bizonytalan ember nem meri ilyen nyíltan feltárni, mintegy önmaga előtt is megerősíteni fő tulajdonságát. Stanislaw Lem
4. A könyv nem arra való, hogy sugalmával elménket megfossza az önálló gondolkodástól. Nem szabad megengednünk, hogy a könyv lelkünknek olyan csapóajtaja legyen, amelyen át énünk kiessék önmagából: meg kell vele szemben őriznünk önállóságunkat és eredetiségünket. Kornis Gyula
5. A saját dolgainkban vakon tapogatózunk. Vágyaink, félelmeink, zsenge korunktól belénk plántált elvárásaink szûrőjén át látjuk a valót; ezen torzan felfogott valósághoz igazítjuk cselekedeteinket, amik így nem lehetnek mások, csak elhibázottak. Míg egy idegen számára nyilvánvaló, mi lenne a helyes út ügyünkben, mi a legjobb szándékkal követjük el ostobaságainkat, pusztulást, de legalábbis boldogtalanságot hozva ezzel saját fejünkre.
6. Szembenézni a halandósággal egyáltalán nem könnyû. Hogy elkerüljük ezt a szembesülést, inkább bekötjük a szemünket, és sötétben maradunk a halál és a haldoklás valóságát illetően. Csakhogy a tudatlanság nem áldás - csupán a rettegés egy mélyebb formája. Caitlin Doughty
7. A legjobb, a legkiforrottabb etikai világnézet sem vezet el az ideális befejezettséghez, mindig csak az irányt mutathatja meg, amelyben a célt keresnünk kell. Aki erre nincs figyelemmel, könnyen abba a veszélybe kerülhet, hogy vagy elveszíti a bátorságát, vagy pedig elkezd kételkedni az etika értékében, és ezáltal, éppen mert becsületes akar lenni önmagával szemben, még az etika elleni támadásra is kényszerülhet. Max Planck
8. Senki sem az eszével boldogul! Boldogulni éppen az ész féken tartásával lehetséges... aki ezt nem tudja, a saját okosságának válik áldozatává. Mert az okosság... nem egyéb, mint élénk, nyugtalan mûködése az elmének, nem egyéb, mint gyors válasz a kérdésekre. Az okosság meggondolatlan és hiú, szívesen tolakszik előre, hogy megmutassa magát. Különbözik mind a bölcsességtől, mind a tudástól. Nem mély, nem józan és nem tiszta. Szeszélyes és veszedelmes, mint a hirtelen támadt szélvihar. Su-La-Ce
9. Megadni magunkat annak, ami a sorsunknak látszik, egyáltalán nem méltóságteljes belenyugvás (...), hanem a gyávaság egyértelmû jele. Hanya Yanagihara
10. A természet, úgy látszik, bölcsen gondoskodott róla, hogy az emberek ostobaságai mulandók legyenek, a könyvek viszont megörökítik őket. Aki buta, beérhetné vele, hogy halálra untatta mindazokat, akik vele éltek, ő azonban az eljövendő nemzedékeket is gyötörni akarja; s legfőbb törekvése, hogy a butaság diadalmaskodjék a feledésen, holott annak sírjában békében pihenhetett volna; mindenképpen tudomására akarja hozni az utókornak, hogy élt és hogy buta volt. Montesquieu