Nem könnyû a változások, fordulópontok, átrendeződések korszakában élni. Ilyen érzés kamasznak lenni. Mintha csak valaki átrendezte volna a szobádat a tudtod nélkül, anélkül, hogy megkérted volna rá. Hirtelen minden ismeretlen, teljesen más, te pedig ott állsz az új szobádat fürkészve, és arra gondolsz: mi ez a váratlan változás? Mi történt itt? Hol vannak a játékaim, az érzéseim, a biztonságom és az ismerős illatok? Hová lett mindez? Ez itt az enyém lenne?

Kapcsolódó idézetek

1. Változás... sok apró mozzanat, amiről nem is gondolnád, hogy teljesen átrajzolják az életedet: olyanná, amilyenre mindig is vágytál. Apró lépések, olyanok, amiket csak megteszel, mert érzed, hogy visz a lábad feléjük, és persze nem kérdőjelezed meg, hogy jól teszik-e. Aztán csak azt látod, hogy ott vagy, ahol akartál lenni, és már nem is érted, hogy hogyan kerültél oda. Oravecz Nóra
2. Néhány kamasz úgy érzi, a tinédzserkor annyira csordultig van kíváncsisággal, akcióval, szerelemmel, humorral, izgalommai, barátokkal, bulikkal és nevetőgörcsökkel, hogy a fele is elég lenne. Mások egyáltalán nem tudnak betelni vele. Némelyeknek elegük lesz az egész kamaszkorból, még mielőtt elkezdődött volna, és úgy írják le ezt a korszakot, mint a magány, a szorongás, a sebezhetőség, a félelem, a bánat és az érthetetlenség korszakát. A kamaszkor gyakran mindezek intenzív keveréke. A felnőttek általában érdekes időszaknak tartják, de nekik könnyû, nem nekik kell átélniük. Linn Skaber
3. Kamaszként mindennel problémánk van, mert kívül-belül változunk. Kialakulóban van a saját szemléletünk, ehhez viszont túl sokat kell feldolgoznunk, megértenünk viszonylag rövid idő alatt. Sokszor összezavarodunk. A félelmet és a szorongást az válthatja ki, hogy nem tudunk megfelelni az érett, a szülőkről leválni képes kis felnőtt képének. Túlzottan is fontossá válik, hogy mit gondolnak rólunk mások. Racionálisan tudjuk ugyan, hogy nem várják el, hogy előbb felnőjünk, mint ahogy képesek vagyunk rá, de tudat alatt mindig meg akarunk felelni egy mások által kialakított vagy jónak gondolt nagykorú, felnőtt élet normáinak. Kováts Laura Rozália
4. Kamasznak lenni pokoli érzés. Természetes, hogy az. Végül is át kell esned az első újjászületéseden a megszületésed óta. A hernyó átalakul pillangóvá; az édes, sárga kiscsirkéből rekedtes hangú, félig kifejlett, csúnyácska madár lesz, akit senki sem tart már aranyosnak; és a kis petárda tûzijátékként robban. A gyermekből kamasz lesz. Linn Skaber
5. Amikor kamasz vagy, minden nap, amikor nem kapod meg azt, amit akarsz, egy örökkévalóságnak tûnik. Abban az életkorban a szíved nagyító alatt van - minden természetellenesen nagynak látszik.
6. Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra. Fabio Volo
7. Néha úgy tûnik, mintha tegnap történt volna. Elballagtunk a középiskolából, elbúcsúztunk. 17 vagy 18 évesen megtapasztalod azt az érzést, hogy soha senki ebben a világban nem állt még ilyen közel hozzád, nem szeretett ekkora hévvel, nevetett ennyire erősen, vagy törődött ennyire. Néha úgy tûnik, mintha tegnap történt volna, de néha olyan érzés, mintha egy idegen emléke lenne.
8. Változás. Olykor észre sem veszed. Olykor egyszer csak fejbe vág. És olykor átfordulsz a sarkon, és valahogy más emberre ismersz magadban, és a világ sem olyan már, mint előtte volt.
9. Fiatalkorodban mintha egy gyors liften mennél felfele. Egyre magasabbra, egyre gyorsabban. Öregkorodban pedig elkezdesz gondolni mindezekre az emeletekre, amelyek mellett elhaladtál, és mind olyan szükségtelennek látszott akkor, olyannak, amihez semmi közöd. És egyszer csak kiderül, hogy éppen ott volt az az igazi valami.
10. Fájdalmas (...) az átmenet a gyerekkor és a kamaszkor között, amikor az illúziók darabokra törnek, és az álmok a valóságnak ütközve szétporladnak.