Ugrás a tartalomra
Nem lehetünk emberek fogódzók nélkül. Mindannyiunknak megvan, és meg is kell, hogy legyen a kódja. Ha olyasvalakivel hoz össze a sors, aki elszántan titkolja a nevét, valamilyen leírással utalunk rá, teszem azt: "az a vörös hajú, bibircsókos pacák". Végül lerövidítjük "Bibircsókosra". Az idő és az egymás utáni nemzedékek aztán átalakíthatják "Birtsókká" vagy hasonlóvá, és ki tudja, talán még arisztokratikus névnek is számít. Más szóval, igenis kódolva vagyunk. Legfeljebb annak az alig maroknyi embernek lehetünk "személyek", akik nap nap után érintkeznek velünk. Mindenki más csak a kódunkat ismeri. A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e kódunk, hanem hogy egyértelmû legyen-e a kód.
Kapcsolódó idézetek
-
Van a kód... A kód, ami lehet egyszerû, néhány betû, vagy számjegy, de lehet ezek bonyolult, kombinált sorozata is. A lényeg, hogy valamihez utat nyit, valamit véd, ami a tiéd. (...) Van egy kód, ami nem tárgyhoz, nem tulajdonhoz kötődik. (...) Ez a kód két helyet képes megnyitni. Két lelket. Egy érzés. Érzed? Mintha belém lennél kódolva, mintha beléd lennék kódolva. Jöhet bárki, bármi, senki nem tudja ezt a kódot feltörni, megsemmisíteni. Vagy megfejteni. Senki. Ez a kód senki más számára nem érthető, nem értelmezhető. Ez a kód csak a miénk. A tiéd és az enyém. Csak mi ismerjük. A világ legbiztosabb kódja. Te és én.
Csitáry-Hock Tamás
-
Az emberekbe bele van kódolva a kapcsolatteremtés. Évezredek óta a csoporthoz tartozás tartotta életben az emberi fajt. Részben ezért törekszünk olyan erősen arra, hogy részei legyünk valami nagyobbnak, hogy értékeljenek és szeressenek bennünket, hogy törődjenek velünk, hogy figyeljenek ránk és meghallgassanak bennünket. Ha kapcsolódunk valakihez, aki elfogad minket, biztonságban érezzük magunkat. Sőt, ettől fantasztikusan érezzük magunkat! A mély emberi kapcsolatokat a sebezhetőség, az együttérzés és a valódi megértés táplálja. Nem a hibátlan külső, nem a színötös bizonyítvány, és nem is a pénz.
-
Mindannyian oda vagyunk kötözve más emberek életéhez, és nem dönthetünk szívünk szerint! Néha miattuk vagyunk képesek erősek lenni, s máskor miattuk vagyunk gyengék!
Sánta Ferenc
-
A nevek, a betûk, a számok, ha a mélyükre hatolunk, óriási hatalommal bírnak. Az univerzumban minden kódolva van, és a kódja alapján bármit megismerhetünk. És amit ismerünk, azt könnyen az uralmunk alá hajthatjuk.
Guillermo del Toro
-
Mindenkinek megvan a maga feladata, dolga, sorsa, kiszabott ideje, amikor menni kell, megy, ilyesmiken problémázni merő fölöslegesség. Ami lényeges, az pontosan belénk van kódolva, elég nyitott lélekkel figyelni szeretteinkre, magunkra, és akkor teljesen nyilvánvalóvá, világossá válik minden. Az embernek nincs más dolga, mint tudomásul venni, amit rámértek...
Almási Éva
-
Az emberek kész válaszokkal rendelkeznek sok kérdésre önmagukkal kapcsolatban: tudják a nevüket, címüket, politikai pártjukat. De általában nem tudják, mennyire boldogok, és muszáj összerakniuk egy választ a kérdésre, ahányszor csak felteszi valaki.
Daniel Kahneman
-
Mindenkihez van egy kulcs. Mindenkihez. Azt a kulcsot lehet, hogy évekig kell keresni, de megvan az a kulcs. Az nyitja az embert.
Balázs Andrea
-
Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.
-
Úgy vagyunk megszerkesztve, hogy saját szívverésünkre nem tapaszthatjuk fülünket. Csak valaki máséra, és ebben a másban ismerhetjük fel a magunkét. Mernünk kell odahajolni. Fel kell ébrednie a vágynak, hogy odafigyeljünk a másikra. És abban a másikban megláthatom arcom.
-
Emberi lények vagyunk. Mindegyikünk a másiktól különböző arccal születik, s ezt mi életünk végéig hordjuk. (...) Az arc mögött a személyiség lapul, vagyis azok a jó vagy kevésbé jó tulajdonságok, melyeket ősapáidtól kaptál. Az arc a mi hovatartozásunk. Az, ami megengedi, hogy az életben elhelyezkedjünk, mondván: íme, itt vagyok.
Susanna Tamaro