Nem maradsz örökké fiatal, és az embert hosszú távon nem az izmai vagy az ökle tartják a csúcson. Egy idő után csak arra hagyatkozhatsz majd, ami a fejedben van.

Kapcsolódó idézetek

1. Idős korban nemcsak a testi erő, hanem a szellemi képességek is hanyatlanak. Idős korban, ahogy már nem tud olyan gyorsan futni, úgy új dolgokat sem igen tud már megtanulni az ember.
2. Az ember nem ura az időnek, nem tudja megállítani az idő folyását, és nem őrizheti meg saját külsejét évtizedekig. Az évek mindig elvégzik a maguk munkáját.
3. A fiatalság nem látja azokat a dolgokat, melyek a jelenben vannak, hanem a távoli jövőre függeszti a szemét. Pedig semmi sincs a jövőben, nem is lehet: az embernek csak a jelenhez van köze. Az évek múlásával egyre kevesebbet törjük a fejünket a jövőn, és egyre többet gondolunk a jelenre. És persze a múltra. Alberto Moravia
4. Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye. Martin Luther
5. Az ember idővel lelassul, öregszik, nyugalomra vágyik, s nem csúcsra törekszik. Teszi csak a dolgát, nem vonzza a siker, de azért a jóra még törekedni mer. Aranyosi Ervin
6. Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer. Robert Merle
7. Most sem vagyok lustább, mint negyven évvel ezelőtt, de csak azért, mert az akkori lustaságomat már nem lehetett fokozni. Ha az ember eléri a csúcsot, nincs tovább. Mark Twain
8. Bárhogyan is érzed magad egy adott pillanatban, az nem tart örökké. Minden elmúlik egyszer.
9. Hát bizony nem maradhatunk örökké fiatalok, és haj, haj, de mennyire megváltozunk, mire öregek leszünk. William Makepeace Thackeray
10. Nem feltétlenül kellene túl sokat foglalkoznunk az idővel, hiszen annyi mindent felbolygat és elnehezíti lépteinket, arra emlékeztet bennünket, hogy az élet gyorsabban telik annál, mint amit mi még képesek vagyunk felfogni, és néha alig tart tovább egy lélegzetvételnél. Az ember egy darabig fiatal, aztán egyszer csak már nem az. Jón Kalman Stefánsson