Most sem vagyok lustább, mint negyven évvel ezelőtt, de csak azért, mert az akkori lustaságomat már nem lehetett fokozni. Ha az ember eléri a csúcsot, nincs tovább.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem maradsz örökké fiatal, és az embert hosszú távon nem az izmai vagy az ökle tartják a csúcson. Egy idő után csak arra hagyatkozhatsz majd, ami a fejedben van. Wilbur Smith
2. Még a lustaságra hajlamosaknál is óhatatlanul elérkezik a pillanat, amikor már képtelenek tovább aludni. Jon Krakauer
3. Az ember idővel lelassul, öregszik, nyugalomra vágyik, s nem csúcsra törekszik. Teszi csak a dolgát, nem vonzza a siker, de azért a jóra még törekedni mer. Aranyosi Ervin
4. A hibáknál is biztos van egy felső határ, és ha egyszer a hibák végére érek, többet egyet sem fogok elkövetni! Ebből mégiscsak bátorságot meríthetek. Lucy Maud Montgomery
5. Ha eléred a teljesítőképességed felső határát, állj meg, gyûjts erőt. Szedd össze magad. Nem szégyen, ha eléred a határt, a szégyen az, ha sohasem próbálkozol igazán. Nora Roberts
6. Ahogy öregszem, úgy döbbenek egyre inkább rá, hogy a kor nem bölcsességgel jár, hanem kopással. Semmivel nem érzem magam okosabbnak, mint 30 éve. Legfeljebb annyi a különbség, hogy ma már nem leplezem hazugságokkal a félelmeimet. És hogy már csak azért nem vagyok meggondolatlan, mert belefáradtam.
7. Van egy határ, amikor az ember már nem alázkodhat meg tovább. H. E. Bates
8. Bármilyen nehéz is, kényszerítsük ki magunkat az ajtón! Még ha a tervezettnél rövidebb táv vagy lassabb tempó lesz is a vége, sokkal többet teszünk így, mintha semmit nem tennénk. Ha időeredményben vagy távolságban nem is érjük el a felállított célt, legyőztük a lustaságunkat, és ez már önmagában is nagy szó.
9. Az öregkor hasonlít a hegymászáshoz. Minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat. Ingmar Bergman
10. Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem mi­att minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fekte­tek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondo­lok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra kon­centrál, és olyan, mintha repülne. Chiara Lubich