Ugrás a tartalomra
Nem mindegy, hogy most négyes vagy hármas vagy ötös az a dolgozat? Egyébként meg számít, mert nyilván nem a gimnáziumban számít az, hogy hármast, négyest vagy ötöst ér el az ember, hanem hogy ha mindenben a maximumot akarom nyújtani, akkor amikor van egy nagy feladat, nem adom fel a felénél, hanem kitartok és végigcsinálom. Úgyhogy szerintem a neveltetés nagyon sokat hozzáad ahhoz, hogy mire viszi valaki, meg ahhoz is hozzátesz, hogy milyen személyiségû lesz valaki.
Kapcsolódó idézetek
-
A felelések, dolgozatok és vizsgák csupán egy lépést jelentenek a célunk eléréséhez, és az életben számos módja van annak, hogy sikereket érjünk el, a kiváló iskolai eredményeken túl is. A sikeres emberek legtöbbje nem ért el jó eredményeket az iskolában. Olykor többet tanulunk egy rossz osztályzatból: még kitartóbban küzdünk, megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, és céltudatosabbak leszünk. És a sikeres élethez ez kell.
-
Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg. Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is.
Vekerdy Tamás
-
Fontos iskolába járni, de még fontosabb megszerezni az igazi tudást. Az elsőből nem mindig következik a második. Akár iskolázottak vagyunk, akár nem, saját felelősségünk megszerezni mindazt a tudást, amire szükségünk lehet.
Austin Kleon
-
Azt mondjuk a gyerekeinknek: "nem számít, hogy nyersz, vagy vesztesz", de legyünk őszinték. A győzelem elég jó érzés. Semmi sem fogható ehhez a csodás pillanathoz. Azt hiszem, valószínûleg minden szülő ezt kívánja a gyerekének. És tudják, egy kicsit saját maguknak is. Így néha túl keményen próbálkozunk. És ez sok nehezteléshez és bûntudathoz vezethet. Szóval, mi az, ami túl sok? Én arra jutottam, hogy a bûntudat eltûnik, a díj pedig örök.
-
Azt hiszem, a legjelentősebb döntés, amit napról napra hozni tudok, az az általam megválasztott hozzáállás. Ez sokkal fontosabb, mint múltam, a taníttatásom, a gazdagságom, sikereim vagy kudarcaim, a hírnév vagy a fájdalom, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, a körülményeimről, a pozíciómról. A hozzáállás visz előre, vagy bénítja meg a fejlődésemet. Egyedül ez szítja a szenvedélyem, vagy ostromolja a reményem.
-
Ha rajtam múlna, az iskolának "mindössze" három feladata volna: megőrizni, vagy ha nincs, megteremteni a tanulási motivációt, kialakítani a tanulási képességeket és fejleszteni a szociális kompetenciákat. Ez a három dolog elég az egész életre. Ha mindez megvan, akkor a választott pályájához szükséges szaktudást már bárki könnyedén megszerzi.
-
A külső tényezők sosem determinálják teljesen az egyéniséget. Kérdés azonban, hogy milyen súllyal nehezedik rá neveltetése, az elsajátított hagyományok, a különféle környezeti hatások, s mennyire képes az egyén fölülemelkedni rajtuk.
Georges Duby
-
Az emberek nem születnek jónak vagy rossznak. Talán hajlamosak rá, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek, de az számít, ki hogyan éli le az életét.
Cassandra Clare
-
A döntéseinknek súlya van. Minden választás hozzátesz valamit a személyiségünkhöz, és meghatározza, hogy milyen emberek vagyunk.
Ted Chiang
-
A való világban valami sokkal többre van szükség, mint jó érdemjegyekre. Hívhatjuk rámenősségnek, kurázsinak, belevalóságnak, elszántságnak, virtusnak, agyafúrtságnak, merészségnek, állhatatosságnak és éleseszûségnek. Ez a tényező, bárhogy is nevezzük, sokkal inkább meghatározza az emberek jövőjét, mint az iskolai bizonyítványuk.
Robert Toru Kiyosaki