Ugrás a tartalomra
Van valami felháborítóan lekezelő, sőt embertelen abban, ha bárkit, de különösen gyerekeket feláldozunk a "sokszínûség" és a legkülönbözőbb vallásos tradíciók megőrzésének oltárán. Mi többiek boldogak vagyunk a kocsinkkal, számítógépünkkel, vakcináinkkal és antibiotikumainkkal. De ti, ódon kis népek, a kendőcskétekkel és térdnadrágotokkal, lovaskocsitokkal, ősi dialektusotokkal, sárfalú buditokkal, ti csak gazdagítsátok a mi életünket. Természetesen meg kell engednünk, hogy gyerekeiteket tizenhetedik századi időgödrötökbe rekesszétek, különben elveszne az emberi kultúra gyönyörû sokszínûségének egy pótolhatatlan része.
Kapcsolódó idézetek
-
Vannak, akik az eredeti népszokások eltûnését siratják, s van is abban valami szomorító, épp úgy, mint abban, hogy a gyermek ártatlan játékait nem folytatja férfikorában, de azért a kedves gyermeknek mégis derék férfivá kell válni, s mi is csak azt kívánhatjuk, hogy mûvelt nemzet legyünk, nem pedig etnográfiai kuriozitás.
Eötvös Loránd
-
Fenntarthatósági szempontból ez a legrosszabb, amit tehetsz - rosszabb, mint két nappal a lejárat után kidobni az élelmiszert, rosszabb, mint évente háromszor Ausztráliába repülni, rosszabb, mint puszta hiúságból és unalomûzésből ruhákat vásárolni -, ha gyereket vállalsz. Minden emberi lény hatalmas teher, egy test, amelyet meg kell szülni, aztán kilencven éven át melegen kell tartani, szállítani kell, javítani és karbantartani. Lehet úgy érvelni, hogy a gyerekekre szükség van az emberiség fennmaradásához, de a bolygó már így is túlnépesedett, és azok számára, akiknek ilyen igényeik vannak, bőven akadnak olyan gyerekek, akiket örökbe fogadhatnak, nevelhetnek, és akik társaságot jelentenek.
Jens Liljestrand
-
Nem szabad lenéznünk a civilizációt. Nem szabad elítélnünk, agyonápolt melegházi virágnak szidnunk, mint ahogyan spártaian igénytelen elkülönültségünkben szívesen megtennénk. Nem, már csak felebaráti szeretetből is tetszésünket kell lelnünk holmi cirádás koporsókban, tartósan hullámosított hajakban, s a folyó vízzel (és csőrepedéssel) mûködő mosogatókban.
-
Mi, gyerekek túl sokáig tûrtük a csitítást, a hazudozást, a sarokba állítást. És mindezt minek? Hogy mi is beálljunk a sorba, mint ti. Hogy ne legyenek elképzeléseink, vagy ha mégis lennének, ne legyenek komolyan véve. Ránk akarjátok erőszakolni a terheiteket, amikor mi semmi mást nem kérünk, csak szabadságot. Hagyjatok minket beszélni, mert ha most nem teszitek, idővel mi is ugyanolyan vigasztalhatatlanná válunk, mint ti.
Borda Réka
-
Szomorú, amikor a hagyományt és hagyományőrzést összetévesztik egyesek a sötétséggel, a mûveletlenséggel és erőszakos módon a fiatalok nevelésében is ezt szeretnék kamatoztatni.
-
Azzal, hogy megóvjuk gyermekeinket minden nehézségtől, nem lehet, hogy csak annyit érünk el, hogy halálosan rettegni fognak azoktól? Azáltal, hogy agyba-főbe dicsérjük őket mindenért, és erősítjük az önbecsülésüket, ugyanakkor nem szembesítjük őket a való világban várható következményekkel, nem lehet, hogy kevésbé lesznek toleránsak, és úgy fogják érezni, nekik minden automatikusan jár, miközben fogalmuk sincs a saját hiányosságaikról? Azzal, hogy minden vágyukat teljesítjük, nem lehet, hogy csak a hedonizmus új korszakának alapjait fektetjük le?
Anna Lembke
-
Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét - gyûlöletbe rekeszti a világot - nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szûkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
-
Ezt kell szeretni, ami magával sodor és szétszed, mert ez a mi javunk. Ezeket a kaland nélküli napokat, ezeket az egyforma mozdulatokat, az elveszettnek tûnő időt, a hamis remény elhagyását, az eső utáni lágy estét, a meg nem születendő gyerekeinket (...), a keresztet, a táskát és a fedőt, ezekkel a fonott virágokkal, a rosszul megfogalmazott panaszokkal és nedves zsebkendőkkel együtt.
Jean-Michel Maulpoix
-
A gyereket be kell vezetni ebbe a mai világba, igen, fel kell készíteni, hogy tájékozódni és élni tudjon benne, hogy érdekeit felismerje és érvényesíteni tudja. De súlyos - a társadalom jövőbeli lehetőségeit is romboló - tévedésnek tartom azt a közkeletû felfogást, hogy a tanításnak, a tanulásnak - az iskolázásnak - a gyereket a társadalom (vagy kisebb közösségei) politikai, gazdasági vagy egyéb elvárásaihoz kell idomítania, szabnia, megfaragnia.
Vekerdy Tamás
-
A gyerekek sebezhetővé tesznek minket.
Fredrik Backman