Nem tudok létezni. Nem tudok aludni, hónapok óta. De ébren lenni se vagyok képes. Nehezemre esik a levegővétel. Nem tudok enni, folyamatos hányinger kínoz. Dolgozni se tudok. Rettenetesen fáj a fejem. A nyakam. Az ízületeim. A gyomrom. Dobog a fülem. Nincs kedvem semmihez, nem érdekel semmi. Nem látok kiutat. Nem akarom folytatni. Nem vagyok hajlandó, se képes több halálra. Rettenetes már a levegőtlensége a tömegmagánynak.

Kapcsolódó idézetek

1. Már nem akarok, semmit se akarok, aludni akarok, és nem gondolkozni, nem tudni a létezésemről. Ki akarom iktatni magam a világból, vagy a világot akarom eltüntetni körülem... Szilvási Lajos
2. Ha ez a sok tragédia mind igaz, akkor hogy lehet, hogy élek még? Miért nem áll meg a szívem a fájdalomtól? Ennyit nem bír ki egy ember. Ez nem létezik. Szurovecz Kitti
3. Valami mindig húz, a mellkasom szorít, Nem kapok levegőt, úgy érzem, nem jó így, És akkor van, hogy haza nem akarok menni, Mert otthon azt érzem, hogy összenyom a semmi. Az utcán kóválygok, ha nincsen velem senki, Ha mégis lenne, egyedül akarok lenni. Magam sem értem, mindig el akarok menni, Nincs úti célom, csak a valahova, ennyi. ByeAlex és a Slepp
4. Eláraszt a reménytelenség. Egyszerûen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.
5. Beteg a szívem, beteg a lelkem, nincs nyugalmam, hitem, nem érez a szívem. Hazug a mosoly az ajkamon, nem őszinte egy kacagásom, feledni tudnék, s nem tudok... beteg vagyok, nagyon beteg, talán a szívem fáj, talán a szívem halt meg. Ady Endre
6. A testem nem fog kitartani, hideg és sûrû a levegő, Kezdem elveszíteni az utolsó reményemet is, A kezeim meg vannak kötözve, és nem térhetek haza Az est fényeiben, a te karjaidban akarok meghalni.
7. Sokan a halál félelme és az élet gyötrelmei között nyomorultan hányódnak; se élni nem akarnak, se halni nem tudnak. Lucius Annaeus Seneca
8. Szörnyû érzés a félelem! Olyan, mint egy betegség, mintha össze akarnék esni, de képtelen vagyok elájulni. Mert tudjátok, ezt nem lehet megszokni. Együtt élni lehet vele, és az ember együtt is él vele, de minden nap egyre rosszabb lesz, míg végül egy nap teljesen elviselhetetlenné válik.
9. Hirtelen és erőszakos ha­lál ragad el? Nincs mikor félnem. Másfajta, lassú kimúlás? Minél jobban elmerülök a be­tegségben, annál jobban kezdem utálni az életet. Egészségesen sokkal nehezebben szo­kom hozzá a halál gondolatához, mint ha magas lázam van. Michel de Montaigne
10. Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.