Nem azért érzek mert jó vagyok csak mert bennem így mozog a sûrû vér az érben évekig hordozódik benne az a sok alvadhatatlan érzelem nekem sem az: neked miért is lenne könnyû énvelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem értettem, miért csorog a szememből a könny, hiszen nincs bennem semmi szúró, gyötrő kín, inkább csak valami végtelen fáradtság, amihez hozzátartozik a sok sajgó fájás, tompa nyilallás. Hát akkor miért folyik a könnyem? Nem sírok, mert sírni csak akkor lehet, ha az ember hagyja, hogy sírjon. Szilvási Lajos
2. Egy (...) kapcsolat minden, csak nem egyszerû. Az érzések, az indulatok idővel lecsillapodnak. Megváltoznak, átalakulnak. Ezért (...) nem mondhatom, hogy igen, még mindig szeretem vagy nem, már nem szeretem.
3. Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed, Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled! Az út most kettéágazik, sok minden változik, Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
4. Minden érzelem valamifajta célt szolgál: a szomorúság, a harag, a bánat, a félelem ugyanúgy, mint az öröm vagy a nyugalom. Bár vannak érzelmek, amelyeket nem olyan kellemes átélni, mint a többit, ez nem jelenti azt, hogy ezek rosszak lennének. Az emberi lét része, hogy emóciók széles skáláját éljük át nap mint nap. Jönnek és mennek, és ha hihetetlennek is tûnik az adott pillanatban, a nehezek sem tartanak örökké.
5. A testi javakba merült ember nem érzi az én-t. Sose mondja: "Én boldog vagyok. Nekem gyönyörûség az életem." Az én el van benne homályosodva, mint a gyémánt a szemétre került gyûrûben. Azért szenvedünk tehát akaratlanul vagy akarva, hogy a lelkünk tisztuljon, erősödjön. Gárdonyi Géza
6. Ezernyi érv, mi hozzád fûz, minden perc egy évet ér. Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam, Új színt adtál az amúgy is szürke világban. Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered, Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled. Punnany Massif
7. A könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat. A. O. Esther
8. Félsz tőlem, mert beléd ivódtam: a szád: a szám, kezed: kezem - és érzed, percről percre jobban: benned, ha sírsz, én könnyezem. Végh György
9. Nézem sötétlő, sûrû véremet, amint öntik a sûrû kék erek, ahogy lüktetve gyöngyözik elő, mint forrás, rubint tûzzel perzselő. Nehéz hullással gördül cseppre cseppje, a tû csövén a csillámló üvegbe és habot forrva egyre följebb ér - Nézem: ez hát a vér! - ez hát a vér!
10. Nem akarom, hogy azt hidd, jobb lettem, Mert egy nap neked mindent megtettem, Bennem minden a régi, te rólam mást hittél, Mert a vér nem válik, a vér nem válik vízzé.