Ugrás a tartalomra
Nincs az a politikai elemzés, nincs az a marxista előadás, amely megszabadíthatna attól a szégyentől, hogy a tizennégy éves lányunk úgy viselkedik, mint egy escortlány, hogy megtanulta meglágyítani hangját, néha könnyedén a vállamra teszi a kezét, amikor a legújabb banda legújabb rajongói termékére fáj a foga, amikor pénzt kér szusira, amikor új modokat és skineket szeretne az éppen aktuális, ostoba videojátékához. Hogy az egyetlen, szó szerint az egyetlen alkalom, amikor a lányom valami szeretetre vagy tiszteletre hasonlító dolgot tanúsít irántam, az, amikor a bankkártyámmal a kezemben épp a következő cuccot készülök kifizetni. Hogy egyedül olyankor hív fel, vagy küld sms-t, amikor azt akarja, hogy őfelé irányuljon a pénz áramlása, a melegen spriccelő pénzzuhany, amilyennek szerintem a gazdaságunkat képzeli.
Kapcsolódó idézetek
-
Én nem akarok leigázni senkit, engem a hatalom nem érdekel. Csak a pénz tapintását és szagát akarom érezni. Újra és újra.
-
Elmúltak azok az idők, hogy szegény szerencsétlenként pityeregjek. Nem vagyok a húgát gyászoló, a szerelmét visszavágyó tehetetlen nő, és nem vagyok az aggódó, a bosszúra éhes asszony, aki dühében fel alá járkál. Nem vagyok se lány, se társ, sem anya, nem vagyok bûnbánó, szomorú, megfélemlített vagy épp kilátástalan. Soha nem is voltam. Mind csak álarc, egy játék.
-
A fiatalok nem hiszik el, hogy az idősebbek is bejárták ugyanazokat az utakat és tévutakat, amiket ők, nem tudják elképzelni, hogy egy mai vénség is volt olyan szerelmes valaha, hogy elveszítette a józan eszét. Egy idős hölgy semmi más többé, mint egy idős hölgy. A fiatalok csak a ráncos bőrt látják, az óvatos lépteket, a bútorokba kapaszkodó kezet. Pedig egy hölgyhöz éppen annyira hozzátartoznak az emlékei, leélt élete, a szerelmesével töltött éjszakái is. (...) A fiatalok azt hiszik, hogy az ilyesmi csak az ő számukra létezik, és annyi fantáziájuk sincs, hogy elképzeljék magukat öregként.
-
Azt szerették volna, ha egy rendes lánnyal kezdek járni, félrerakom a pénzt, összeházasodunk, aztán letelepszünk, és szerzek magamnak egy rendes, állandó munkát. Aztán csendben telnek-múlnak a napok, évre év jön, a világnak sosincs vége, ámen. Köszönöm, de én ebből nem kérek! Kell, hogy legyen ennél jobb is. Nekem nem hiányzik ez az egyhangúság, nem hiányzik, hogy az életemet ilyen dögunalomban bicegjem végig. Ebben a világban, gondoltam, ahol mûholdakat tudtak fellőni az égbe, ahol arról beszélnek, hogyan fognak eljutni a csillagokra, kell hogy legyen valami, ami megdobogtatja az ember szívét, amiért érdemes az egész világot végigkutatni.
Agatha Christie
-
Egy szegény, szerencsétlen, nyomorult lány szíve az a spongya, amely a legmohóbban telik meg a szerelemmel, száraz spongya, rögtön megdagad, mihelyt az érzés egy csöppje hull reá. Udvarolni egy fiatal nőnek, aki az elhagyatottság, a kétségbeesés, a szegénység állapotában leledzik, és nem is sejti a leendő gazdagságát, annyi, mint kézben tartani az összes adut, ismerni a lutriszámokat, vagyis biztos értesülések birtokában játszani a tőzsdén.
Honoré de Balzac
-
Ma meghallottam, ahogy egy amerikai tinédzserlány az itteni gyermekek nélkülözését a sajátjához hasonlította, mondván, neki is milyen rossz, mert a szüleitől csak használt autót kapott. Nincs annál szegényebb, mint aki nem ismeri fel, milyen gazdagságban él.
Richard Paul Evans
-
Hogy is van ez manapság... ezek a szegény kis fiatalkák. Bár némelyiküknek van anyja, de az se sokat ér - ezek az anyák nem tudják megóvni lányaikat az ostoba afféroktól, törvénytelen gyerekektől, korai, szerencsétlen házasságoktól. Nagyon szomorú.
Agatha Christie
-
Nem igaz, hogy nem lehet néha lazítani. Milyen lesz felnőttnek lenni? Állítólag most a legjobb nekünk. De mi ebben a legjobb? Sehova nem mehetünk kéredzkedés nélkül, nyaggatni kell anyuékat, hogy hadd menjünk horgászni, le a térre, bárhová. A diszkózáshoz meg napokig kell udvarolni nekik, eljátszani, hogy örömmel porszívózunk (...). Zsebpénzünk alig, egy hamburgerre is úgy kell kuporgatni, meg bevetni minden trükköt, hogy összejöjjön a zseton. Mitől olyan jó buli ez? Ha most a legjobb nekünk, akkor valószínûleg rohadt szar lesz felnőttnek lenni.
Hartay Csaba
-
Elfuserálták ezt a nemzedéket. Semmi valódit nem kaptak, csupán pótszereket, a csömörig. (...) Én is így nőttem fel. Nem tudom, mikor döbbentem rá, hogy nem kell elfogadnom azt az alacsony értékrendszert, amelyet mindenfelől próbáltak belém sulykolni. Kioltják fantáziánkat, hogy aztán ők irányíthassák képzeletünket. Elsorvad bennünk mindaz, ami emberi s már csak anyagi értékekkel tudjuk túlüvölteni a bennünk ordító ürességet. Ez egy üzleties világ, amely azzal áltat, hogy megad nekünk mindent, mi az ujjpercünket se mozdítsuk; úgy tesz, mintha értünk dolgozna, holott valójában haszonállataiként tart bennünket.
Vavyan Fable
-
Egy anya néha nem más, mint annak a lánynak a jövőbeli megfelelője, akivel ma szórakozunk.
Federico Moccia