Nincs olyan szülő, aki ne állítaná, hogy gondolkodás nélkül a vonat elé vetné magát, ha így tudná megmenteni a gyermekét. Ez egy ösztön, amit senki sem tagad. De ha jön is egy vonat, nagyon ritkán van szó valóságos vonatról. És nem a másodperc törtrésze alatt történnek a dolgok, hogy magasba lendülő karral elkapjunk valakit. Mindössze annyiról van szó, hogy csak épp valami nem stimmel. És ez soha nem hasonlít a filmekben látott, hősies nagyjelenetekhez.

Kapcsolódó idézetek

1. Mondani szokás, hogy bármit megtennénk a szeretteinkért. Valóban így van? Bármit megtennénk? Mindent megadnánk? Nem vagyok meggyőződve róla, hogy egy gyerek képes ilyen önzetlen szeretetre. Egy anya mindenképpen. Az anyák megragadják a gyereküket, és kivetik magukat egy mozgó jármûből, nehogy bántódásuk essen. Gondolkodás nélkül. De nem hinném, hogy egy gyerek ösztönösen képes lenne ilyesmire. Meg kell tanulnia. Trevor Noah
2. Szülőnek lenni nem egyszerû feladat, és nem olyan, mintha egy egyfelvonásos darabban játszana az ember. Bonyolult elvárásoknak kell megfelelni, azonkívül az embernek folyton tisztában kell lennie vele, hogy a szeretet mellett sokszor mérges, az önzetlenség mellett sokszor önző. Vannak percek, amikor szóhoz sem jutunk, és csak némán gyönyörködünk a gyermekünkben. Aztán vannak percek, bármennyire rövidek is legyenek, amikor azt kívánjuk, bárcsak ne is vállalkoztunk volna erre a kalandra.
3. Az életnek is vannak állomásai, mint a vasútnak. Csak épp hogy a vasúton tudjuk, melyik a végső állomás, ahol kiszállunk. Az élet nagy útján azonban mindig azt gondoljuk végső állomásnak, amelyik csak forduló. Kezünkben nincs sem az irányzó-kerék, sem a vészfék, mely a tébolyult vonatot megállíthatná. Gárdonyi Géza
4. Akárhol is él, minden gyerek legalább egyszer került már életveszélyes helyzetbe játék közben. Minden baráti társaságban van egy, aki folyton túl messzire megy. Aki először ugrik le a szikláról, és utolsóként fut át a síneken a robogó vonat előtt. Nem az a gyerek a legbátrabb, csak ő fél legkevésbé. Talán úgy érzi, hogy nincs annyi veszítenivalója, mint a többieknek. Fredrik Backman
5. Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.
6. Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen hétköznapi pillanatban, nem egy iskolai előadáson vagy egy sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd megállítani az időt. Harlan Coben
7. Ha én most meghalok, akkor engem voltaképpen megölnek. Nem úgy, hogy rám fognak valami fegyvert, hanem úgy, hogy nem segítenek, olyan órában, mikor segítségemre kellene sietnie mindenkinek, aki él, mert több vagyok önmagamnál, (...) egy kisgyermek édesanyja. Szabó Magda
8. A gyerekek (...) nem csak kis lények, akiket kézen fogva kell vezetni. Sokszor kérdezik, miért olyan körülöttünk a világ, amilyen, miért történik az, ami történik. És gyakran sokkal jobban és türelmesebben teszik fel kérdéseiket, mint a felnőttek.
9. Mozgó vonatról nehéz leszállni. Azaz hogy le tudsz, de a végén eltörik valamid.
10. Ha négyórás mászás után érsz fel egy hegy csúcsára, sokkal nagyobb lesz az élmény, mint ha tizenöt perc alatt jutnál fel drótkötélpályás felvonóval. Néha pedig jobb ötlet, ha vonattal indulsz neki az útnak repülő helyett. Lassabban érsz ugyan oda, de sokkal több időd lesz arra, hogy élvezd az utat. A vonat az utazás tantrája. Meik Wiking