Nincs szebb egy havasi tájnál. Amikor eltûnnek a természetből az ember nyomai, amikor mindent egyenletes, makulátlan fehér szőnyeg borít.

Kapcsolódó idézetek

1. A természet emberi beavatkozás nélkül, önmagában is szép, sőt minél kevésbé nyilvánvaló az ember keze nyoma, annál szebbnek tûnik fel. Szalay Miklós
2. Minden gyönyörû táj a maga módján a világ leggyönyörûbb tája, mert egyedi, megismételhetetlen, mint egy nagy ember vagy egy klasszikus mûalkotás. Galgóczi Erzsébet
3. A hó a színlelt tisztaság. Johann Wolfgang von Goethe
4. Nincs szebb dolog a világon, mint a holdfényben fürdő végtelen tenger és a némán ragyogó csillagokkal teleszórt mélységes égbolt. Vlagyimir Klavgyijevics Arszenyev
5. Egy kietlen táj lehet gyönyörû, és a legszebb is lehet semmitmondó. Az számít, hogy látom-e benne gyönyörû szemeidet, csodás arcodat, varázslatos mosolyodat. Mert attól válik élővé, gyönyörûvé, csodává. Tőled. Csitáry-Hock Tamás
6. Se szó, se hang, semmi se mozdul, szinte hihetetlen, hogy a természet ilyen csendes is tud lenni. Ha holdvilágnál nézi az ember a széles falusi utcát, a házacskákat, a kazlakat, az alvó füzeket, a lélek is elcsendesül, és az éj sötétjébe burkolózik a gond, bánat, fárasztó munka elől, nyugodt, halk mélabújában megszépül, s mintha a csillagok is meghatott gyöngédséggel néznének rá. Az ember úgy érzi, mintha már nem is lenne gonoszság a földön, s minden a legszebb rendben volna. Anton Pavlovics Csehov
7. A természet az egyik legnagyszerûbb ajándék, amit kaptunk. A lágyan hullámzó zöld rétek, az erdők, a fák; a kék ég; a csípős, hideg szél; a forró napsütés; a fehér hótakaró. Ezek mind kivételes dolgok, amelyeket meg kell becsülnünk, és én végtelenül hálás vagyok a természet eme csodáiért. Julian Brass
8. A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép, nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta. Csanádi Imre
9. Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész. Alessandro Baricco
10. Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán, vagy pusztára? (...) Akár erdő, akár folyó, gyönyörû a vakáció! Zelk Zoltán