Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon, Nincs semmi oly nagy, mint az én árvaságom, Szivem fel-feldobog, szeretni szeretne, S olyan sincs, aki egy jó szót odavetne.
2. A lelkem távol van tőlem, szomorúan nézi az előttem tátongó ürességet (...) és nincs senki, akinek elmondhatnám a magam szenvedéseit.
3. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
4. Ah! eltûnt a boldog lélek, Itthagyott ő engemet, Hideg hamvai nem hallják Szives esdeklésemet. Dukai Takách Judit
5. A torkom összeszorul, Járni alig bírok, Az útra napfény borul, Ha rád gondolok, sírok. Nincs már miben hinnem, Ráuntam a tájra, Nekem senkim sincsen, Most látsz utoljára. Vad Fruttik
6. Magam vagyok és csak magányra vágyom, magamra hagyott társam és szerelmem, magam vagyok, nincs hû uram-barátom, magam vagyok, haragomban, hevemben, magam vagyok tikkadtan-elepedten, magam vagyok, hogy nálam senki jobban, magam vagyok hívemtől elhagyottan.
7. Nincsen kedvem, nincsen, Mert szeretőm nincsen; Ha szeretőm vóna, Kedvem is ugy vóna.
8. Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná, Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná, És úgy ringatna el, hogy könnyû álmot szór, Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
9. Mint csudálkoznak kisírt szemeimen? Nem tudják, a boldogok! mi szorongat belől, mi fojt el sokszor, mint ha a levegő kiapadt volna körültem... Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve... Én mindenhez olyan jó vagyok, és engem senki sem szeret! Szeretetlenség! a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél! Kármán József
10. Az élet már csak ilyen. Senki nem hall, senki nem lát, senki nem tud veled kapcsolatot teremteni. Marc Lévy