Nyugalmas időszakokban mindig azt gondoljuk, hogy legyőztük őket. Azt képzeljük, hogy végre sikerült elkapni a grabancukat. Hogy végleg számûzetésbe vonultak. Egyszer és mindenkorra. Örökre. De ez ritkán történik meg valójában. Démonaink általában nem tágítanak. Mindig ott lapulnak valahol a sötétben, s kitartóan várják a pillanatot, amikor figyelmünk lankadni kezd.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy tartják, az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, ami csendben fut a háttérben, amíg mi mással szarakodunk. Démonoknak hívjuk őket. Felhasználói interakció nélkül dolgoznak, monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni, jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész szart sem ér, mert a szándékaink lényegtelenek. Nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok.
2. Mindenkinek vannak démonai. Az ember vagy elbújik előlük, vagy megbarátkozik velük, de mindig ott vannak, egy lépésre lemaradva tőlünk, mégis szorosan a nyomunkban. J. D. Barker
3. Ahogyan a történelem nem zárul le soha, éppúgy a gonosz sem pusztítható el végleg - kigyomlálhatjuk ugyan, de gyökerestül sosem irthatjuk ki. Csak azt várja, hogy pillanatnyi figyelmetlenségünket kihasználva újra életre keljen. Könnyen kihajt önelégültségünk termékeny talaján. Garri Kaszparov
4. Megálmodhatunk mi bármit, a végén mindig magányban ébredünk, magányosan. Ami persze nem jelent egyet a sötétséggel, néha ragyogó ékkövek képében is megjelenik (...), és azt hisszük, mindenki elfordul tőlünk, pedig mi engedtük szabadon a hozzánk láncolt lelkeket.
5. Nem lehet csak úgy egyszerûen kiseprûzni az emlékeket. Ott maradnak bennünk, a sötétben megbújva, a pillanatra várva, amikor lanyhul az éberségünk, s akkor sokszoros erővel törnek fel újra. Guillaume Musso
6. A sárkányunkat, démonainkat, rossz szellemeinket nem megölnünk kell, mert megölni úgysem lehet őket, és ha mégis megpróbáljuk, legközelebb más irányból támadnak, más alakban; meg kell szelídítenünk őket, hogy minden erejükkel a mi szolgálatunkba állhassanak. Ara Rauch
7. A démonok bennünk rejtőznek, és abban a mértékben öltenek testet, valóságot, amennyire képesek vagyunk szembenézni velük. Sergio Castellitto
8. Az emberek néha éppúgy szeretnének kigyógyulni az emlékezésből, mint, teszem azt, a rákból. A nagy többség számára azonban ez pusztán beteges önmarcangolás. Mert hiába hiszik, hogy sikerülhet nekik. A tudatuk mélyrétegeiben ott lappang, amitől rettegnek. És bármikor rájuk törhet. Az emlékek, mint valami élősködő kórokozók, beették magukat az elméjükbe. A szerencsésebbek annak örvendhetnek, ha idővel megfakulnak fejükben az ijesztő képek. Ez egyfajta önvédelem is. Ám az emlékezet raktárából sosem lapátolhatják ki végleg és egészen a démonokat. Nógrádi Gergely
9. A lélek számára nincs feledés. Ezer esemény bocsáthat fátyolt jelen öntudatunk és lelkünk titkos rovásírása közé; lehet, hogy ezt a fátyolt föllebbenthetik hasonló események. Annyi bizonyos, hogy akár le vannak fátyolozva, akár le vannak leplezve: ezek a rovások megmaradnak örökre; egészen úgy, amint a csillagok látszólag eltûnnek a napvilágnál, de mindnyájan tudjuk, hogy ez a világosság csak rájuk húzott fátyol, s csak várják, hogy ezt a fátyolt ismét föllebbentse az alkonyat. Thomas de Quincey
10. A gonosz nem ördög, nem kísértet és nem négykezû rém, hanem lelkünk egy része, amely bennünk lakik, és néha-néha bizony kiszabadul belőlünk. Lőrincz L. László