Ó, sors, mért üldözöl engem?! Mért nem születtem száz évvel ezelőtt? Vagy inkább: száz évvel később. És még jobb lenne, ha egyáltalán meg se születtem volna. Azt mondja nekem ma egy alak: "Viszont lesz majd mit mesélnie az unokáinak!" Micsoda tökfilkó! Mintha egyetlen vágyam az lenne, hogy öregségemre mindenféle ostobaságot mesélhessek az unokáknak arról, miként akadtam fenn a kerítés tetején!

Kapcsolódó idézetek

1. Vár ránk még száz év, hogy a végtelen életet átéld, Vár ránk még száz év, hogy a titkaid elmondd. Miért félnél? Az álmunk már miénk, mondd, mit veszíthetnél, a sorstalan útból elég! Nekem elhozta a fényt az a nap, mikor születtél! Vastag Csaba
2. Képzeld el, hogy emlékezni fognak rád ezer évig! A dolgok, amiket csináltál, mikor éltél, átnyúlnak az időn és megérintik azoknak az embereknek az életét, akik még meg sem születtek. Ez egy álom. Ezért írnak az emberek könyveket, kezdenek vallást, találnak gyógymódot, indulnak elnöknek. De én... nem akarok nagy ember lenni. Nem érdekel, ha nem emlékeznek rám az elkövetkező ezer évben. Csak annyit kérek, ha átmegyünk az úton, vegyél észre!
3. Minél idősebb vagyok, annál kisebbre szûkül körülöttem a világ. És már nem tehetek ellene semmit. Az élet rövid (...). Legalább meg kell próbálnod élni, mielőtt ott végzed, ahol én - csak számolom a napokat, míg mások úgy nem döntenek, hogy betesznek valahová, ahonnan már nem szabadulhatok. Mert ennek nézek elébe, tudod? Hogy majd valaki kitörli a fenekemet egy olyan helyen, ami tele van haldokló emberekkel. John Corey Whaley
4. Ha százszor születnék, akkor sem lennék boldogabb, Ha százszor születnék, akkor is félnék néhanap, De ha százszor születnék, akkor az idő lenne a cinkosom, Ha százszor szeretnék, nem kéne folyton-folyton játszanom. Bonanza Banzai
5. Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!
6. Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.
7. Nem vágyom feltámadni (...), isten őrizz, még egyszer itt lenni, emlékezve előbbi magamra, kínjaimra, szégyeneimre, botlásaimra, mulasztásaimra. Persze nem is hiszek a személyes túlvilági életben és feltámadásban. Mi szüksége arra az Égnek, Földnek, hogy te kis taknyos halandó örökre megmaradj, új életre támadj. Nem volt belőled elég 60, 70, 80 esztendő? Mi? Milyen szerénytelen vagy, öregem, milyen szemtelen! Szép Ernő
8. Amíg veled össze nem hozott a sors, hiába éltem. Rideg és örömtelen volt a világ, és szívem, amelyben tágas hely volt sok vendég számára, rideg és magányos maradt a házi tûzhely melege nélkül. Nagy szükségem volt rá, és nem látszott elérhetetlen álomnak, hogy az az egyszerû öröm, amiből mindenkinek kijut, amit az egész emberiség élvez szerte a világon, hozzám is elérjen valamilyen formában. Ha öreg, rút és torz vagyok is. Ezért vontalak a szívemre (...), ezért zártalak oda be, és azt hittem, meg tudsz melegedni a tûznél, amit te gyújtottál benne. Nathaniel Hawthorne
9. Amikor visszamegyünk a gyerekkori házba és megtaláljuk régi, eldugott tárgyainkat, felordítunk. Istenem, de jó volt a gyerekkor! Aztán sóhajtunk, de kár, hogy felnőttünk. Gyerekkoromban felnőtt akartam lenni, hogy szabad lehessek, és senki ne dirigálhasson nekem. Felnőttként megtudtam, nincs szabadság, csak viszonylagosságok vannak, és a sors tudja csak a jövőt.
10. Visszahozhatatlan és megnevezhetetlen élményt rejtenek e pillanatok. Ha újraélhetném őket, elmondhatnám, hogy legyőztem az időt, legyőztem az életet. Az ember azonban nem erre teremtetett: legföljebb arra, hogy emlékezzen. Kertész Imre