Oka van annak, hogy egyes rendezők remekmûveket tudnak csinálni, másoknak pedig egy élet is kevés hozzá. De mindössze annyit tehetünk, hogy elkészítjük az alapokat, melyek teret engedhetnek azoknak a "szerencsés véletleneknek", amelyek létrehozzák a mestermûvet. S hogy e mestermû létrejön-e, vagy sem, azt soha nem tudhatjuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs olyan remekmû, amely egyetlen nap alatt született volna. A nagyszerû teljesítményekhez hosszú, kitartó munkára van szükség. Brendon Burchard
2. A mûvészetet részben az teszi különlegessé, hogy nehéz elkészíteni, még akkor is, ha minden eszköz a rendelkezésedre áll. Gyakorlásra van szükség, készségre van szükség, és minden alkalommal, amikor csinálod, fejlődnek ezek a készségeid. Minden dal, amit hallasz, minden film, amit nézel, több ezer órányi próbálkozás és hiba eredménye. Milliószor kudarcot vallhatsz, és felhasználhatod ezt a tapasztalatot, hogy végül sikerrel járj. Drew Gooden
3. Lehet, hogy ha elválasztom egymástól a véletleneket, és egy kis szünet van közöttük, akkor jobban elhiszik őket. (...) Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek a dolgok véletlen egybeesések-e vagy sem: az, ha megkap valamit az ember, amit akar, talán sohasem véletlen. Nick Hornby
4. Kivéve azt a néhány pillanatot, amikor az ember éppen tehetséges, a mûvészetet folyton gyakorolni kell. Főként azért, hogy a teremtő másodperceket jól ki tudjuk használni. Bessenyei Ferenc
5. Mindenkihez más a kulcs: van, aki egyértelmû rendezői utasításra vár, és hibátlanul megvalósítja az elképzeléseimet, van, aki lassan, belülről, önállóan építkezik. Van, aki küszködik, más már az első próbán "hozza a karaktert". Ez alkat kérdése. Mindegyiket meg kell érteni. A rendezőnek ezt meg kell tanulnia. Lengyel György
6. Írni - van-e ennél kockázatosabb valami? Ha elgondoljuk, hogy mitől függ a sikere, hogy milyen véletleneknek kell összehatniok, melyek folytán valaki tökéleteset alkot, hogy a tehetségen, rátermettségen, mûveltségen kívül mennyi apró-cseprő, jelentéktelennek tetsző tényezőnek kell óramûszerûen egybevágni, hogy az alkotókészség teljes mivoltában mutatkozzék meg s hogy kedve is legyen megmutatkozni, ha számba vesszük, hogy az sem közönyös, mit láttunk, mit hallottunk itt vagy ott, mielőtt tollat vennénk kezünkbe, mit ettünk, mit ittunk tegnap s miképp hull a lámpafény kéziratpapírunkra, mikor dolgozunk, akkor a vakmerő játéktól előbb megrémülünk, aztán kétségbeesünk és az egészet nem kisebb csodának érezzük, mint azt, hogy vagyunk, hogy folyton-változó szerves életünk valamely szeszélye folytán bármely pillanatban nem áll meg a szívünk verése. Kosztolányi Dezső
7. A mûvészet némelykor megelőzi korát, s egyik században olyan mûveket hoz létre, amelyeket csak a következő század tud majd megérteni, megbecsülni és élvezni. Semmi esetre sem ábrázolja tulajdon korát. Egy kor mûvészetéből magára a korra következtetni: ez az összes történettudósok nagy tévedése. Oscar Wilde
8. A többi életnek csak a peremét látjuk, s nem sejtjük, milyen apróságok roncsolják. Ezekből mûalkotást faragunk. Elemi módon regényesítjük őket. Valamennyien azon vagyunk voltaképpen, hogy mûalkotássá avassuk az életünket. Arra vágyunk, hogy örökké tartson a szerelem, pedig tudjuk, hogy nem tart sokáig; és hiába tartana egy életen át, valami csoda folytán, mert akkor is tökéletlen volna. Albert Camus
9. Véletlen. Minden a véletlenen múlik. Ezt természetesen egyetlen tudós sem vallaná be, de a nagy találmányok többsége úgy jött létre, hogy a felfedező valami egészen más problémát kívánt megoldani. Julia Quinn
10. Arra gondolok, milyen furcsa, ahogy az életünk alakul. A véletlenszerû pillanatok, ha tudatos döntésekkel kapcsoljuk össze őket, no meg egy nagy adag reménnyel, olyan jövőt alkothatnak, amely előre elrendeltnek tûnhet. Nicholas Sparks