Ollyan az ember elméje, mint a viasz, mellyben a míg lágy, szép, rút figurát egyaránt könnyen belé nyomhatsz, de minekutána meg-megkeményült, nem könnyen törlöd ki belőlle. Így a gyermeket is jóra, rosszra könnyen szoktathadd, de ha megvénült, nehezen irtod a rosszat ki az ő elméjéből.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi agy, főleg a gyermeké, lágy viasz, amely befogad minden hatást, amelyet gyakorolnak rá: a nevelés készen ad neki csaknem minden véleményt, olyan korban, amikor még képtelen önmaga ítéletet alkotni. Jean Meslier
2. Vegyél körbe egy gyereket hazugságokkal, ő pedig úgy fog kapaszkodni beléjük, mint a plüssmackójába vagy az anyja kezébe. És minél gonoszabb, sötétebb a hazugság, annál mélyebben kell magába szívnia azért, hogy képes legyen elviselni. Orson Scott Card
3. Mint rossz hírekre lassanként szoktatjuk az embereket, hogy a lélek egyszerre le ne süllyedjen nehéz terhe alatt: így bánik velünk a végzet, lassanként tanít emberismeretre, hogy bírni tanuljuk a szörnyû tudományt; előbb egy ember csal, s a seb, bármily nehéz, kigyógyul s szívedet megkeményíté héjagával; később többeken tanulsz kételkedni, kedvenc eszméid egyenként eltûnnek előtted, s elbírod, mert már kevésbé bíztál; utóbb barátaid elhagynak, s csak végre látod, hogy kedvesed is csalfa vala, és senkiben nem bízhatsz e világon. Eötvös József
4. Mindenkinek megvan a maga élete. Valakinek jó, valakinek rossz. Születésétől fogva rá van szabva. Vigyáz rá az ember. Igyekszik megőrizni, minél több emlékkel megtölteni. Minden, ami csak történik vele, minden, amit megtanul, ebbe az életbe csatornázódik. Az ember nem is gondol bele, mennyire törékeny is mindez. Eduardo Sacheri
5. Az erő és hatalom iránti vágy már kiskorunkban belénk ivódik. Gyermekként arra tanítanak minket, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, de felcseperedvén rájövünk, hogy semmi sem ilyen egyszerû. A gonosz mindig otthagyja nyomát.
6. A gondolat - tisztán a gondolat - épp olyan hatalmas erő, mint valami villamos telep, - olyan jótékony, akár a napfény, vagy annyira romboló, mint a méreg. Aki megengedi, hogy valamely rossz gondolat az agyába férkőzzék, ép olyan veszedelemnek teszi ki magát, mint, aki a vérébe beoltatja a vörhenyt. S ha aztán is magában hordja, amikor már megfogant, soha többé az életben nem tud tőle megmenekülni. Frances Hodgson Burnett
7. A gyermek hamar megbékél élményeivel. A dolgok távoli és elmosódó körvonalai - ezekben rejlik a fájdalmas események mélysége - elkerülik figyelmét. A gyermeket gyengeségének korlátai megvédik a túl bonyolult érzelmektől. Csak a tényt látja, de a mellékkörülményekből keveset ért. A férfi nem elégszik meg a részleges ismerettel, a gyermeknek az is elég. Az élet mivolta csak később bontakozik ki előtte, mikor a tapasztalás elhalmozza tényekkel. Akkor majd összehasonlítja az összegyûlt tények csoportjait, kibontakozott és megnövekedett értelme egybevet, az ifjúkor emlékei - mint a kódexek látható írása mögött az eltemetett szavak - megjelennek a szenvedélyek mögött, mint a logika támpontjai, s amit a gyermek látomásnak vélt, a férfi agyában következetessé válik. A tapasztalat egyébként igen különböző, s jóra vagy rosszra fordul az ember természete szerint. A jó emberek megérnek, a rosszak elrothadnak. Victor Hugo
8. Gyereket csak egyféleképpen lehet nevelni. Ha maga hideget fúj rá, én meg meleget, még megfázik. Még nagyon gyönge a lelke. El ne feledje! Szabó Magda
9. A problémákat nem lehet elkerülni, szorosan hozzátartoznak az élethez. Egy dolog biztos: maguktól nem múlnak el. Olykor képesek az őrületbe kergetni az embert, minden értelemben. Sokszor viszont nagyon fontos dolgokra tanítanak meg. Rubik Ernő
10. Nincsen ártalmasabb dolog a gyermeki lélek fejlődésére, mintha minduntalan más-más nevelőt adnak melléje; mindegyik elejétől kezdi vele a nevelés nehéz munkáját, egyik sem ismerheti ki jó és rossz hajlamait, és egyik iránt sem bír szeretet gerjedni szívében, míg végre elunja a sok elölről kezdést, a tanulási vágy kivész szívéből és ezzel együtt a tiszteletérzés a nevelő irányában; mindig nagyobb-nagyobb erőt vesz benne az a hit, hogy a nevelő olyan jelentéktelen valami, amit, ha bele untunk, tetszés szerint mással cserélhetünk fel. Kánya Emília