Olvasni is próbáltam, de képtelenül kevés könyv bírt lekötni. Kifestettem a házat, hatalmas takarításokat csaptam, dühödten gondoztam a kertet, írni tanítottam a papagájodat, beszélni a kutyát, roskadtra dolgoztam magam, még a szabadidőmben is bûnözőket hajkurásztam, gyilkos szigorú kiképzőtáborban nyaraltam, lovagolni és latin táncórákra jártam, még egy rabszolgatartó tamagocsit is beszereztem, és azt boldogságban tartottam, míg meg nem halt, ám semmi, de semmi nem bírt pótolni téged.

Kapcsolódó idézetek

1. Kár, hogy nem lettem író, (...) akkor megírhatnám anyámat, megírhatnám magamat, és azt is, hogy szép a táj. Vagy festő lehettem volna. Akkor ugyanezeket lefesthetném. De nem lettem semmi. Egy nagy semmi lettem. Tallér Edina
2. Istenem, milyen hamar itt lesz az idő, amikor többé nem látom, nem hallom a határozott, megnyugtató lépteit a házban, nem találom az asztalon a virágait! És mit értem el eddig? Álmodoztam, ringatóztam az élvezetben, ahelyett, hogy megnyertem volna, hogy harcoltam volna érte, hogy örökre magamhoz vonzottam volna! Minden eszembe jutott, amit valaha az igaz szerelemről mondott, száz finom, figyelmeztető szó, száz csendes csábítás, ígéret talán. S én kezdtem velük valamit? Semmit! Semmit! Hermann Hesse
3. Olyan tettekre kényszerítem magam, amelyekkel más rég felhagyott volna már: mert nem szabad akaratom, nem szenvedély, nem szeretet vezényel, csupán a magamra rótt kötelesség, amelytől csak a halál szabadíthat meg.
4. Egy pillanatra elhittem, hogy bizonyos dolgokkal majd be lehet tapasztgatni azokat a lyukakat, amelyek a boldogságom falán tátonganak. De házzal, kocsival, kutyával, kerttel, nagy káddal meg illatos ágynemûvel nem lehet befoltozni egy életet. Lehetetlenség. Szentesi Éva
5. - Börtön? (...) Hogyan lehet túlélni? (...) - Egyszerre csak egy dolgot csináltam. Mindig csak egy dolgot. Ha cigiztem, akkor nagyon cigiztem. Ha olvastam, akkor olvastam. Ha ettem, ettem. Feltörtem az időt. Kinn többet akartam az időből, raktam egymásra mindent, három életet éltem egyszerre. Benn az idő adott volt, megtölteni kellett, hogy ne legyen üres. Braun Róbert
6. Elhanyagolt voltam, mint egy kísértethajó. Algás bordáimra csigák tapadtak, a vitorláim foszladoztak, és lepergett rólam a festék. De akkor is egy átkozottul jó hajó voltam, és neki szeretnie kellett volna annyira, hogy ezt lássa bennem. De a fájó igazság az, hogy nem volt erre tekintettel, és lehet, hogy soha nem is látott bennem semmi fantáziát.
7. Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás: de hősi lesz és nagyszerû, ha majd folytatja más; s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem: utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem. Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván. Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tûz majd korod ormán. Rónay György
8. Minden szabadidőmet olvasással töltöttem. A könyvek megnyugtattak. Nem tudom, mások miért szeretnek olvasni. Én azért olvastam, hogy megvigasztaljam magam, igazoljam viselkedésemet, életemet összehasonlítsam a hősök sorsával, beléjük kapaszkodjam, hogy megismerjem és megértsem magamat és másokat. Berkesi András
9. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
10. Belefáradtam az ide-oda futkosásba, hogy olyan válaszokat keressek, amiket már ismerek. Inkább építhetnék egy várat az emlékeimből, hogy legyen hova mennem számolni a nappalokat és az éjszakákat addig, míg újra nyeregben leszek, agyaggal etetni a galambokat, nappallá változtatni az éjt, és csak akkor kezdeni beszélni újra, mikor már van miért.