Oly észrevétlen sötétedik bennem, hogy úgysem látszik, ha még itt talál s angyalkezekkel segít továbbmennem (nem látom már:) egy élet vagy halál...

Kapcsolódó idézetek

1. Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások szemük eltakarják reménytelen, én ébren maradjak és látva-lássak... Kezeidbe ajánlom életem. Lakatos István (költő)
2. Életem mélyén az igazi életem lapul, villámlás-ajtórésben igazi alakom oson, és mégis rettegve várom, hogy szembetalálkozom egyszer végre s véglegesen magammal, mint egy furcsa, nagy szállodai tükörben, s elmozdul a lépcső, a lámpát tartó angyal, s hullok kifosztva, megfelezve és kettétörten. Csukás István
3. Lépteim hordják az évek súlyát, szívem már tudja, mit szemem nem lát. Hajnalon, nappalon, éjszakán át, megyek csak egyre tovább... mindenen át.
4. Balga kezem utánad nyúl a sötétben s a fényben lehunyom szemem hogy ne lássalak. Kassák Lajos
5. Rettenetesen nehéz lesz téged elfelejteni. És még nem is tudom, hogy valaha rászánom-e magam. Már nem csillogtatod a szemem. Már csak monoton nyelem a kávét, a könnyek helyett. Már csak valami égi hatalom tudná megjósolni, hogy jelenleg merre tartasz. Vagy hogy fájok-e neked. Albert Tímea
6. Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Ezzel egy idő óta komolyan számolni kell. Nem tudod, ki a gyereked, a barátod vagy az idegen, aki leül melléd a villamoson. Lehet, hogy angyal. Müller Péter
7. Időnként engem is teljesen elhagy a hitem. Olykor hónapokig nem tudom miben hiszek: Istenben? Ördögben? Mikulásban? Tündérekben? De én is ember vagyok. Gyönge ember, akinek nincs ereje. De van valami, ami egyre csak ás, egyre csak kapar bennem. Mintha Isten körme lenne. És mikor nem bírom tovább a fájdalmat, valami kilök a sötétből, vissza a fénybe.
8. Jó újra látni téged (...). Nélküled olyan értelmetlenül telnek el a napjaim. Szürkébb lett a világ.
9. Hiszek a szellemekben. Õk kísértenek bennünket, ők azok, akik magunkra hagytak minket. Életem során sokszor éreztem úgy, hogy itt vannak körülöttem, hogy figyelnek, tanúságot tesznek akkor is, ha erről az élők nem is vesznek tudomást, ha egyáltalán nem érdekli őket a jelenlétük.
10. Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. (...) A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni. Consuelo de Saint-Exupéry